Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Rózsa M. Lajos: Cukrászati termelőeszközök, termékek és értékesítés a XVIII. századi Pesten

bérét, segédje és szakácsnéja munkabérét rendesen fizesse, a chirurgusi és gyógyszertári számlát kiegyenlítse. Értékesebb ingóságai zálogba kerültek. À vagyonösszeírásról a Törvényszékhez intézett jelentésből tűnik ki, hogy a csődeljárás megindítását maga Regalgati kérte. A vagyonösszeíráskor készített leltár (továbbiakban : leltár) szerint Regalgati ingatlannal, készpénzzel, nemes fémmel és drágakővel nem rendelkezett. Lakása két szobából, konyhából, kamrából állott. A bérleményben összeírt berendezési, felszerelési és ruházati ingóságokból, háztartási használati eszközökből, cukrászati termelőeszközökből, nyersanyagból és termékekből, továbbá a zálogházban elhelyezett ingóságokból, valamint kétes, illetve az összeíró által talán soha be nem hajthatónak jelzett követelésekből álló, és az utóbbiak nélkül 254 Ft 52 1/2 kr. értékű cselekvő vágyónál (activum) szemben összesen 1025 Ft 68 kr-t kitevő ismert tartozás (passivum) jelentkezett. Ez tehát több mint 771 Ft és 16 1/2 kr-ral haladta meg a cselekvő vagyont. Az 1795. július 3-i árverésen ruházati és háztartási ingóságokon, és a háztulajdonos által a zálogházból 70 Ft-ért kiváltott ingóságokon felül eladásra került Regalgati cukrászjoga is, amelyet mint legtöbbet ígérő Varina János temesvári cukrász vásárolt meg a cukrászati nyersanyagokkal és termékekkel együtt. Az árverésen befolyt összesen 434 Ft, ami az összeírt cselekvő vagyon becsértékét mintegy 70%-kal haladta meg. Az árverési vételár a passzívák végleg megállapított 1015 Ft 96 kr-os összegének csak 42° ,,-át fedezte. 138