Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Bevezetés
BEVEZETÉS A magyarországi vendéglátás, majd vendéglátóipar kialakulása a középkortól kezdve nagyjából hasonlít a környező népekéhez és államokéhoz. Csak a magyar gasztronómia fejlődése mutat lényeges eltérést. Ez természetes következménye népünk hagyományokon alapuló szokásainak és országunk területi elhelyezkedésének Európa szívében. A mai magyar konyha kialakulására a német, a török és a francia konyha voltak leginkább hatással. A XIX. századi francia hatás és a magyar ízek harmóniája tette Európa-szerte kedveltté a magyar ételeket. A mesterség hazai művelőinek nagy többségében elmélyült a szakma szeretete és a hivatástudat. Ezért fejlődhetett töretlenül generációkon át jó hírnévnek örvendve és ezért válhatott korszerűvé szolgáltatásaiban a magyar vendéglátóipar anélkül, hogy jellegzetességéből vesztett volna. A fejlődés igényeinek megfelelően specializálódó szakma az idegenforgalom fellendülésével jelentősen átalakult, s a kapitalizmus kialakulásával egyidőben lett „iparrá". A szakmai szervezetek és a kiterjedt külföldi kapcsolatok pedig előbbrevitték fejlődését. A hagyományok féltő gonddal történő ápolása, a ma élő idős generáció hivatásérzete, hasonló szellemű fiatal vendéglátóipari szakemberek nevelésének igénye nemes törekvést hoztak létre. Ennek szellemében a régi szakmai termelő- és tálalóeszközöket, berendezéseket, használati tárgyakat, felszereléseket, étlapokat és más dokumentumokat, a vendéglátás kultúrértékeit gyűjteni kezdték, egyrészt, hogy múltját és fejlődését megismerhessék az érdeklődők, másrészt pedig, hogy a szakmai ifjú generációt munkája megbecsülésére és hivatása szeretetére tanítsák. Ezt a lelkes törekvést karolta fel a vendéglátóipart irányító Belkereskedelmi Minisztérium a múzeumalapítás előfeltételeinek a megteremtésével, amikor 1965. október 15-én tartott miniszterhelyettesi értekezletén elhatározták a Magyar Vendéglátóipari Múzeum alapítását és „perspektívában a múzeumnak kereskedelmi és vendéglátóipari múzeummá való fejlesztését". Az alapítás fő célkitűzését az az eszmei politikai és nevelési törekvés vezérelte, hogy a Múzeum „az értékes és nemes haladó hagyományok ismeretében fokozottan ösztönözze a szakmai társadalmat a jelen és a jövő feladatainak magas szintű megoldására, a hagyományos értékek feltárása és azok megbecsülése útján erősítse a hivatásszeretetet, a mesterségbeli önbecsülést, pályájuk érdemes múltjának és perspekitívájának tudatát". 11