Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Falvy Zoltán: A vendéglátás zenéje Magyarországon a XVIII–XIX. században

^nôm Nêmeih tearing Szentirmay Elemér „Csak szép lány van a világon" egy c. dala к kiad«* »djdtj« w ««лгмт, гАвоявгку tSTAROCH AMIttU i.n4RUkdr«>kddd" ЯяМ* С t Ara tkúer* kácsynak van ajánlva, meg is örökítette egy gyönyörű rajzban. A kép egy. a csárdában ülő, bánatos legényt ábrázol. A falusi cigányprímás fülébe muzsikálja a „Húzzad cigányt"-t. Vele szemben a kisbőgős ül s búsan függeszti rá szemeit. Az asztalon, melyre a legény könyököl, hosszú nyakú üres és félig telt üvegek állanak. A kép alatt Munkácsy neve s kicsinyítve a szóban levő dal kezdete." A század közepén 1858-ban született Dankó Pista, a vendéglátó, szórakoztató zenének nagy szegedi szerzője. Fabó Bertalan azt írja róla, hogy a magyar dalköltők között kevés van, akiben a népiesség oly gazdagon nyilvánulna meg és olyan változatos formában öltene testet, mint benne. Tizenöt éves korában már zenekara volt. Első nagy sikert aratott dalát Pósa Lajos versére írta: „Nem jó, nem jó minden este a fonóba eljárni". Igazi Dankó hangja 1890-re alakul ki. Ezt jelzi „Egy csillag se ragyog már az égen" c. dala, amelyet az „Illés mester" című népszínműhöz írt. Híresek lettek még a „Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány", a „Szőke kislány csitt, csitt, csitt". Dalaiban, dalköhészetében kitűnő formaérzékről tett tanúságot. Segítségére voltak ebben a költők, akik talán Dankó kedvéért is egy sor népies verset írtak: Pósa Lajos, Sas Ede, Szabolcska Mihály, Gárdonyi Géza stb. Különösen sok verset zenésített meg Gárdonyitól. Tőle vette a népi. népies alakokat, a különböző Göre Gábor nótákat. 8* 107