Dr. Váry Lászlóné - Minárovics János: Szent Flórián a tűzoltók patrónusa (Budapest 1988)

A Római Birodalom az i. u. III. évszázad végén Az i. u. 111. évszázad végén a Római Birodalom határait ellenséges törzsek támadtak meg. A legvéresebb harcok idején 284-ben elhunyt a birodalom uralkodója, Carus császár. A légiók egy kipróbált, bátor harcostársukat, a dalmát Dioklest kiáltották ki császárrá, ki később C. Aurelius Valerianus Diocletianusnak nevezte magát. Az új császár egy önkényuralmi rendszer kiépítésével igyekezett megszilárdítani a válságba jutott rabszolgatartó birodalmat. A legfőbb hatalmat ő gyakorolta, de a rabszolgalázadások leverése és a barbárok sűrű támadásainak a visszaverése érdekében a birodalmat négy részre osztotta: Diocletianus a birodalom keleti részére vonult, nyugaton a pannóniai Maximianus uralkodott, Galliát Constantinus Diocletianus portréja kapta meg, Galeriusnak jutott lllyricum a Duna menti területekkel. I.u. 300 körül, amikor katonailag megerősítették nyugaton a DunaRajna, keleten pedig az Eufrátesz vonalát, Diocletianus megkezdte az államigazgatási apparátus újjászervezését: különválasztotta a polgári és katonai igazgatást, az 50 birodalmi tartományt 101 polgári és 12 katonai igazgatási körzetre osztotta. A vallás megreformálására irányuló törekvéseinek egyik következménye a római istenek - elsősorban Jupiter - kultuszának erősítése, kiknek imádatát minden polgár számára kötelezővé tette. I. u. 303-ban elrendelte a keresztények könyörtelen üldözését, s ezrével végeztette ki a parancsait megtagadókat. A keresztényüldözés A Római Birodalom keleti területein - főleg a katonák között - már az Lu. I. század közepétől elterjedtek a keletről származó misztériumvallások, melyek csapatmozgások révén hamarosan eljutottak a birodalom nyugati területeire is. Ugyanabban az időben indult el Keletről az egész világot meghódító útjára egy - szigorúan - egy istenben hívő keleti vallás, mely-