Dr. Váry Lászlóné - Minárovics János: Szent Flórián a tűzoltók patrónusa (Budapest 1988)
nek tagjai magukat - a vallás alapítója után - „Krisztus-hívőknek" nevezték. A római állam, mely pedig türelemmel viseltetett az idegen vallásokkal szemben, mereven elutasította az új tanokat, követőit üldözni kezdte. Ennek oka abban keresendő, hogy a keresztényeknek, vallásuk tanítása szerint minden más vallást meg kellett tagadniok, nem voltak hajlandók áldozatot bemutatni a bálványoknak, pogány isteneknek. Emellett a keresztények csodás tetteit, beteggyógyulásokat, ördögűzéseket a pogány bírák „bűbájosságának" tekintették, s mint ilyet szigorúan üldözték. Hirdették a túlvilági életet, jövendölték „Isten birodalmának megteremtését aföldön"ami merőben ellentmondott az államérdekeknek. Végül a kereszténységet a római államtörvény szerint „religio nova et illicita"-nak, azaz „új és meg nem engedett vallásnak" nyilvánították. I. u. 303-ban Diocletianus a reformok jegyében, hogy végleg megszüntesse ezt a - birodalmi egységet fenyegető - veszélyt, rendeletileg tiltotta be a keresztény vallás gyakorlását. Uralkodótársa, Garelius újból bevezette a bálványimádat megtagadóit büntető törvényt és elrendelte, hogy a törvényszegőket kényszermunkára vagy halálra ítéljék. Ezeket a rendeleteket a Római Birodalom Diocletianushoz és Galériáshoz tartozó területein különös kegyetlenséggel hajtották végre. A Noricum-part, Flórián életének színhelye A Római Birodalom irányításának megosztásakor Galerius császár uralkodási körzete - Illyricum néven - a mai Duna menti országokat foglalta magába. Auszria területe i. u. 300. körül Illyricum területén húzódott az i. e. 14-ben meghódított Norcium Ripense, azaz Norcium-parti tartomány, melynek fővárosa és kormány-