Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Minárovics János: A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE

A török tűzoltóság az 1911. évi nagy tűzvész után modern tűzoltószerek beszerzését határozta el. A szerek készítésére vonatkozó igényeket és terveket gróf Széchenyi Ödön készítette el a különleges helyi viszonyoknak megfelelően. A Németországban megrendelt szerek 1912 júliusában érkeztek meg. Az egyik autószeren egy kétkerekű benzinmotoros fecskendőt, továbbá egy kétkerekű kéziműködtetésű fecskendőt és egy ugyancsak kétkerekű tömlőmotollát helyeztek el, amiket könnyen le lehetett venni s kerekek nélkül is könnyen szállíthatók voltak kerteken, árkokon, kerítéseken, átjárókon és szűk utcákon át, mert szélességük mindössze 70 cm, hosszúságuk pedig 120 cm volt. Az autón hét tűzoltó részére volt hely kiképezve. Gróf Széchenyi Ödön - nyilvánvalóan a hordozható kis gőzfecskendőkkel szerzett jó tapasztalatai alapján - továbbra is megmaradt a benzinmotor hajtotta fecskendő hordozható jellege mellett. Németországban a régi dugattyús, majd az újonnan kifejlesztett körforgó dugattyún lassan felülkerekedett a centrifugáiszivattyú és kifejlesztették a 600 1/p teljesítményű kézivontatású motoros vagy „lafettás" fecskendőt. Ennek különböző típusai között néhány olyan is található amit le lehetett mozdonyozni és szükség esetén vinni. Figyelemre méltó volt a linzi K. Rosenbauer cég 1910-ben gyártott 12 LE teljesítményű négyhengeres motorral hajtott kétlépcsős 60 m. emelőmagasság esetén 400 l/p vízszállítású könnyűfémből készült centrifugáiszivattyús fecskendője, továbbá a Flader cég 1912-es modellje. Az előbbinek ellenáramú tisztavizes hűtése s forgólapdugattyús légtelenítőszivattyúja volt és a hegyvidéki tűzoltóságok részére fejleszették ki, de 250 kg-os összsúlya miatt (üzemanyag és hűtővíz nélkül!) már nem tekinthető könnyen hordozhatónak. A Magirus cég is gyártott 1910-1 l-ben egy hordozható szivattyút négyhengeres motorral és háromhengeres dugattyús szivattyúval. Tulajdonképpen egy járműre szerelt motorfecskendőt alakítottak át, kihúzható hordozófogantyúkkal ellátott tartóállványra helyezve azt. A konstantinápolyi tűzoltóezred számára készített felszerelés azonban nagy súlya és nehézkes kezelhetősége miatt nem került bevezetésre. Közrejátszott ebben az is, hogy az újításként alkalmazott kör forgószivattyúval nem végeztek megnyugtató eredményt adó kísérleteket. Az első világháború az eredménnyel kecsegtető kísérleteket megszakította ugyan, de a háború követelményei miatt a motortechnika új impulzust kapott. Az első kismotorfecskendők külföldön Az első világháború után a belsőégésű motorok fejlődése és elterjedése hozzájárult az ipari hordozható motorosfecskendők fejlesztési munkáinak és gyártásának sikeres újraindításához. Amerikában 1920-ban sikeres konstrukciót alkottak, amiről a szaksajtó 1922ben azt írta, hogy a tűzifecskendőt súlyában és terjedelmében olyannyira sikerült lecsökkenteni, hogy hátizsákhoz hasonlóan háton lehetett vinni. Ezt - az akkori