Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Minárovics János: A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE

világ legkisebb tűzifecskendőjét - erdőtüzek oltására fejlesztették ki. Súlya üzemanyaggal együtt 27.5 kg volt. Egyhengeres motorja forgó- 50 méter emelőmagasság esetén 90 l/p teljesítményű- szívó-nyomó szivattyút hajtott. A reagálás negatív volt, „mint teljesen szükségtelen újítást" a tűzoltó szakemberek határozottan elutasították. A Flader cég már 1921-ben kísérleteket kezdett a két ember által hordozható motorfecskendő kialakítására. A protottípust a 19. Német Tűzoltókongresszussal összekötött tűzoltókiállításon 1923-ban Münchenben mutatták be. Egy léghűtéses kéthengeres négyütemű BMW motor (5 lóerős) hajtott egy 50 m emelőmagasság esetén 250 l/p teljesítményű centrifugáiszivattyút. A légtelenítést forgólapdugattyús szivattyú biztosította. Üzemanyag fogyasztása 5 liter körüli volt óránként. A felszerelés súlya 100 kg és egy kétkerekű targoncán könnyen a vízszerzési helyre vihették, de szállítható volt motorkerékpáron vagy autó után akasztva is vontathatták. 1923-ban a Rosenbauer cég egy könnyen hordozható 10 lóerős kéthengeres kétütemű motorral hajtott kb 140 kg súlyú, kívánatra lég- vagy vízhűtéses kivitelű könnyűfémből készült szivattyút ajánlott. A berlini autókiállításon egy évvel később - 1924 decemberében - bemutatták az első Metz kismotor fecskendőt. Ennek 50 m emelőmagasság mellett 350 l/p volt a teljesítménye. A „bébi"-nek nevezett szert egy automobil tolólétrára mozdonyozták fel, de kétkerekű targoncára, vagy motorkerékpárra is felhelyezhető volt. A Flader kismotorfecskendő BMW-motorjának teljesítményét 1925-ben 8 lóerőre, a szivattyúja teljesítményét 60 m emelőmagasság esetén 300 1/p-re emelték. A Rosenbauer 14 lóerős modelljének a teljesítménye ugyanakkor 400 l/p volt. Ugyanebben az időben az angol Leyland-művek direktvízhűtésű kismotorfecskendője 50 m emelőmagasságnál 400 l/p teljesítményt nyújtott. Az eddigiekből is látható, hogy folyamatban volt az útkeresés és még nem dőlt el, hogy két- vagy négyütemű, lég- vagy vízhűtéses, közvetlen vagy közvetett hűtésit legyen-e a tűzoltó kismotor fecskendő. A Flader cég vízhűtéses 9 lóerős négyütemű motorú modelljével szerzett jó tapasztalatok alapján kidolgozták 1925-ben az úgynevezett „weimari irányelvek"-et amelyek a kismotorfecskendők további kialakítására nézve iránymutatókká váltak. A tűzoltófelszerelésipar, a szivattyú és motorgyárak képviselőinek egész sora és tűzoltótechnikusok állapították meg az ilyen felszerelésekkel szemben támasztott követelményeket. Igaz, hogy már 1921-ben megtárgyalták a DIN 1602 szabványtervezetet és közleményt adtak ki, mely szerint az I. szivattyúméret 400 l/p teljesítményt 60 m esetén, 60 mm belsőátmérőjű szívócsonkot és 52 mm belsőátmérőjű nyomócsonkot vettek tervbe. Az 1924-ben megjelentetett újabb tervezet (DIN E. 102) csaknem azonos volt a korábbival. A „weimari irányelvek": „követelmények a kismotorfecskendőkkel szemben és előállítási feltételeik" további előírásokat is tartalmaztak (pl. tartóáll-