Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)
Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZMEGELŐZÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG
sem történik meg, de a káros hatások elkerülésére az ösztönök által vezérelt meneküléssel mégis mód adódik. Őseink az idők folyamán azt is megfigyelték, hogy a folyók, a kopár hegyek, sivatagok, a hóval és jéggel fedett hegyek gátat vetnek a tűznek. Ezek védőpajzsok, mert a tőlük távol keletkezett terjedő tüzet elszigetelik, a tűz káros hatásai nem érvényesülnek. Ezeket a természetes akadályokat kihasználva a lakóhelyet kedvező helyen lehet megválasztani. Ez azonban nem jelentette az ártó tűztől való mindenkorra érvényes „távolmaradást". Egy idő után a tűz mesterséges előállítása is igény lett. Feltételezhető, hogy az őskor embere is igyekezett erre megoldást találni. Az tény, hogy sok kísérlet után őseink megtalálták a tűzgyújtáshoz vezető utat. Ez nem volt egyszerű. A tűzcsiholás az akkori idők egyik legfontosabb találmánya. Ettől kezdve a természet keltette tűzön kívül a tudatosan élesztett, de „rakoncátlan" tűzre is „különös gondot kellett fordítani". A mesterséges tüzet szemmel kellett tartani, az egyszer már előállított tűz őrzése - a tűzcsiholás nagy időigénye és nehézsége miatt - állandó feladat lett. A tűz őrzése az ártó tűz megelőzésének - talán - legősibb módja. A tűzmegelőzéssel - elsősorban a tűztől való elszigetelődés hasznával - kapcsolatos ismereteit az ember közvetlen tapasztalás útján szerezte, a gyakorlati tevékenységét legkorábban az ösztönei vezérelték. A természettudományos ismeretek, valamint technikai eszközök hiányában eleink „tűzmegelőző tevékenysége" az ösztönösség szintjét bizonyos értelemben ugyan meghaladta, de ez csak tudatos elemekkel átszőtt cselekvésnek tekinthető, mint ahogy azt a tűzőrzés szokásának kialakulása is bizonyítja. A tűztől való elszigetelődés nem teremtett biztonságot, hiszen a természet által keltett tűz az ember lakóhelyén is pusztíthatott. A tüzek megelőzése azért is fontos volt, mert a lakóhely-változtatás nem lehet egyszer és mindenkorra a védekezés egyetlen módja. A letelepedett embercsoportok, nemzetségek, törzsek összetartó ereje, az ember alkotta értékek megóvása korlátja lesz a szabad mozgásnak. A „felröppenni készülő vörös kakas" szándékának megakadályozására kísérletek ugyan történnek, de a szárnyalásának megelőzésére a zárt építkezéseken, a jól égő építőanyagok használatakor az emberi közösségeknek még minimális esélye sincs. Nagy valószínűséggel ekkor már a tűzmegelőzésben egyre több a tudatos elem, de kiteljesedésének a lakóházak létesítésé-nek (az építkezéseknek) a szabályozatlansága, a szerény mértékű természettudományos ismeretek korlátot szabnak. Ugyanakkor vannak olyan adatok, amelyek szerint a közép-kőkori településeken a kemencéket a lakóépületektől távol építették. Régészeti feltárások igazolják, hogy az őskor embere körültekintő volt a tűzhelyek létesítésekor, mert azokat agyaggúlával övezte, gyakran kövekkel kerítette körül, vagy éppen gödröt ásott a tűznek. Ezek már a tudatos tűzvédelem, tűzmegelőzés elemei, és annak bizonyítékai.
