Tűzoltó Múzeum évkönyve 8. 2007 (Budapest, 2007)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZMEGELŐZÉS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG

Az emberi közösségek lakóhelyein, vagy annak közvetlen közelében a természeti jelenségek - villámcsapás, tűzhányók kitörése, súrlódás, vagy öngyulladás - nyomán keletkező tüzek eredetére, az égés fizikai folyamatának részleteire, a tüzek természetére, a tűzoltás feltételeire, a kiterjedt tüzek elleni eredményes küzdelmet illetően őseinknek - legfeljebb felületes ismeretei lehettek. A tűz keletkezését természetfeletti dolognak tartották, azt isteni hatalomként tisztelték, a megelőzésre kevés esélyük maradt, leginkább azt tették (tehették), amit ösztönük diktált. Egy idő után a kiszolgáltatottság, a kilátástalan küzdelem, a biztos csatavesztés reakciójaként a földöntúli erőkhöz fohászkodtak oltalmat kérve, vagy a próbatétel elviseléséhez Fudó, erőt kértek. Ennek eredményeként azt remélték, hogy a haa japán tűzisten sonló „büntetésektől" megmenekülnek. A természeti jelenségek okainak, lefolyásának, folyamatainak ismerete híján jutottak el őseink az egyik őselemet - a tüzet - megszemélyesítő isten a tűzisten imádatához. Érdekes módon a földön egymástól függetlenül létező emberi kultúrákban, az eltérő vallásokban is analóg módon mindez megtalálható. A tűzistenek kiengesztelése, kegyeinek megnyerése, hozzájuk az üzenet eljuttatása tűzáldozatot követelt, miközben a tűz lángja, és az ég felé szálló füst közvetítette az emberi fohászt az égiekhez. A „tűzmegelőzés" a remélt isteni segítség köntösébe bujt. Összegezve. A tűzmegelőzést az emberi történelem legkorábbi szakaszában elsősorban az ösztönök vezérlik. A tűzmegelőzés körébe tartozó olyan hasznos elemek, mint a tűz elől való menekülés, a tűz ártó hatásaitól való megszabadulás, a tüzektől való elszigetelődés, a mesterséges tűz őrzése, a tűzhelyek körültekintő létesítése, az istenek segítségében való reménykedés az értelem és akarat szabályozása alatt álló ösztönös emberi cselekvést némi tudatossággal is színesítik Az aktív és passzív tűzmegelőzés elemei is fellelhetők. A tűzhelyek létesítése, használata („üzemeltetése"), a „működtetés" elemi szabályainak betartása, már arra utal, hogy az ember kezdi felismerni a „veszélyes üzemekkel" kapcsolatos teendők komplex voltát. Tűzmegelőzés az ókorban a) Az Ókori-Keleten és a Római Birodalom korai történetében Kevés adat van arra vonatkozóan, hogy a tűzmegelőzést hogyan oldották meg az Ókori-Kelet államaiban. Babilóniából maradtak fenn az ókori tűzvédelem legkorábbi emlékei. A legfőbb szabályokat Hammurabi Törvénykönyve tartalmazza. A leírtakból arra lehet következetni, hogy itt „élénk tűzoltóélet" lehetett, a tűzoltást közügynek tekintették, sőt a tűz miatt károsultak értékeinek eltulajdonítóira szigorú büntetés várt.