Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)
Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG
A tűzzel kapcsolatos információszerzés, információközlés, és kommunikáció a) Az Ókori-Keleten és a Római Birodalomban A tűz kialakulásával kapcsolatos, a tűz elleni időbeli fellépésre serkentő információk közreadása az ókori társadalmak tagjainak jól felfogott - a természet dúló erejével szembeni - önvédelmi harcát jeleníti meg. Legkorábban - nagy valószínűséggel - a tűzjelzést, a korabeli „riasztást", az emberek önként, a közösség iránti felelősségérzettől is vezérelve végezték. Kevés adat van arra vonatkozóan, hogy ezt mennyire szervezetten, és milyen módon végezték az Ókori-Kelet államaiban. A Tigris és az Eufrátesz folyók mentén egy kultúrállam Babilónia létezett, az ország királyának Hammurabinak a nevét híressé tették az általa összegyűjtött törvények. Törvénykönyvének 25. pontja 4 elrendeli, ha a tűzoltásban segédkező személy a zavaros helyzetet kihasználva ellopja a kárvallottak valamely értéktárgyát, akkor büntetésként őt a tűzbe kell vetni. A leírtakból következetni lehet, hogy az Ókori-Keletnek ebben az államában „élénk tűzoltóélet" lehetett, a tűz oltásában sokaknak segédkezni kellett, (a szolidaritás elve már ekkor is érvényesült). A tűz észlelése, a tűzilárma, a tűzhír továbbítása történhetett az ilyen feladattal megbízott személyek útján, de ez nagy valószínűséggel mindenkinek a kötelessége is volt. Egy korabeli kőtáblán megmaradt kép a tűzoltás talán legrégibb módját is megörökítette. „Kínában már tűzrendőri és tűzoltóintézményekkel számolhatunk. 5 " Ez arra utal, hogy a tűzrendőrök valamiféle tűzfigyelői feladatot is végeztek. Sőt az éjszakai tűztilalom betartását kötelesek voltak ellenőrizni, tehát éjjel őrjáratoztak, illetve egy alkalmas figyelőpontról oldották meg ezt a feladatot. Tűz esetén a tűzoltó osztagot riadóztatták. A riadóztatottak tűzhöz való korai megérkezése azonban nem volt cél. Ennek oka abban keresendő, hogy a világról, a természetről, a természeti törvényekről meglehetősen hiányos ismereteik voltak, nem ismerték a tűz eredetét, az égés feltételeit, a tűz elolthatóságának lehetőségeit, így igazán nem is bíztak a tűz megfékezhetőségében. A tűz isteni eredetét vallva „csak késedelmesen jelentek meg a kárhelyen, mert a tagoknak előbb pompában illett öltözniük, és zenekarnak kellett a kivonuló, zászlódíszes tűzoltóosztag előtt haladnia, mintha ünnepre mennének. 6 " A tűzoltás imitációja tulajdonképpen az istenek kiengesztelését szolgálta. Japánban is léteztek katonailag szervezett tűzoltók, akik laktanyákban voltak elhelyezve. A tüzek észlelésére, a tűzjelzés céljára figyelőtornyokat építettek. A fi4 Szilágyi-Szabó: A tűzrendészet fejlődése az őskortól a modern időkig (BM. Könyvkiadó, Budapest 1986.) 10. oldal. 5 Szilágyi-Szabói i.m. 12. oldal. 6 Szilágyi-Szabó i.m. 13. oldal.
