Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)
Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG
Más lett a helyzet, amikor a népcsoportok már letelepedtek. Az ember a „tűzcsiholás" technikáját elsajátította, de mivel ez nem egy egyszerű művelet volt az a gyakorlat alakult ki, hogy a már „meglévő" tüzet „ébren tartották". Egyszóval őrizték. Ha lankadt a figyelem a kevésbé őrzött tűz is nem kívánt események okozója lett. A világító eszközök nyílt lángja, de a lakóházak szabad tüzei is gyakorta okoztak „meglepetést". A települések zártsága, a felhasznált - jól éghető - építőanyagok, legkorábban a vár-, később a városfalakon belüli zsúfolt építkezés melegágya lett a pusztító tűznek, sőt gyakran a tűzvésznek. A tűz elleni védekezés szükségszerűen közösségi feladattá vált. Az ártó - nem kívánt - tüzeket megelőzendő legelsőként tűzfigyelő helyeket létesítettek, tűzoltó anyagot (vizet) tartottak készenlétben, tűzoltó szereket készítettek, embereket - főként iparosokat - köteleztek a tűzoltásban való részvételre, de sokáig a segítők munkájára is számítottak. Megjegyzendő, hogy a tűzoltásban mindenkor érvényesült a szolidaritás elve (a közösség együttes fellépése és felelőssége a kár megelőzése, mérséklése érdekében). A nem kívánt tűz, vagy a tűzre utaló jelek mielőbbi észlelése, arról a lakosság értesítése, a tűzoltásra kötelezettek, és a segítők időbeli útbaindítása, a kárhelyre való gyors kivonulás, a tűz elleni hatékony fellépés a közösség által elfogadott gyakorlattá vált. Természetesen koronként egymástól eltérő színvonalon, de az emberi kultúrákban, sőt földrészek szerint is sok hasonlóságot hordozó módon oldották meg az emberek ezeket a feladatokat. Az emberi társadalom fejlődésével a tűzmegelőzés, a tűz elleni védelem gyakorlata egyre tudatosabbá vált, melyet mind eredményesebben szolgáltak a gyors információszerzési módszerek, a tűzinformációk mielőbbi közreadását segítő technikai eszközök, a hatékonyabb védekezést lehetővé tevő kommunikáció. A tűz megelőzése, megakadályozása, a keletkezett tűz megszüntetése az emberek közös erőfeszítését igényelte, legelsőként a nagyobb településeken igyekeztek ezt szervezetté tenni. Európában az állam törvényhozó, igazgatási szerepe csak áttételesen érvényesült, legkorábban a települések alkottak tűzszabályrendeleteket, állami üggyé csak évszázadok múlásával terebélyesedett. Hazánkban is ehhez hasonlóan araszolva vált az államigazgatás, és törvényhozás önálló tárgyává. A tűzrendészet kezdetben a tűzvész kitörése elleni óvintézkedéseket foglalta magába, majd részévé vált az építési rendtartás, az oltási rend, jóval később bővült ki a fenyegetett javak mentésével. Az állami szerepvállalás kiteljesedése egy új kor hajnalát jelentette, a tűzvédelem állami feladattá vált, annak minden nyűgével együtt, és törvényben szabályozott módon valósul meg. A nem kívánt tűz megfékezése ma már minden elemében tudatos tevékenységen alapszik, az ártó tűz mielőbbi elfolyásának gyakorlati szükségletéből fakad, a tudomány és a technikai fejlődés legújabb eredményeire épül, tudományos ismeretek alapján kidolgozott technológiát és ennek megfelelő gyakorlatot, egyre eredményesebb küzdelmet jelent.
