Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Szabó Károly: PÉCS TŰZ ELLENI VÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE 1918-1948-IG, AZ ÁLLAMI TŰZOLTÓSÁG MEGALAKULÁSÁIG

zoltóból 1 törzsőrmester és el újonc tűzoltó érettségi, 1 tűzoltó gimnázium, 1 törzsőrmester négyéves alsó fémipari szakiskola, 1 törzsőrmester, 1 őrvezető, 1 újonc tűzoltó nyolcosztályos elemi, 16 fő elemi, 6 fő öt elemi, 6 fő négy elemi, 8 fő négy polgári, 1 fő pedig polgári iskola három osztálya elvégzését tanúsító bizonyítvánnyal rendelkezett. (382) Mindezeket figyelembe véve a pécsi tűzvédelmi szakemberek iskolai végzettség tekintetében 1948-ig a jogszabályban előírt követelményeknek megfeleltek. Mindannyian rendelkeztek tűzoltó szakképesítéssel, és gyakorlattal is. Pécsi tűzoltók 1945 előtt és után sem kerültek olyan feladatok elé, amit nem tudtak megoldani. A város tűzvédelmét szolgáló tűzoltótisztek és tűzrendészeti felügyelők alkalmasak voltak arra, hogy a tűz elleni védekezés rendszerét kialakítsák és működtessék. Ez a rendszer a következőképpen tagozódott: Pécs szabad királyi város területén tűzrendészeti ügyekben I. fokon a közigazgatósági hatóság vezetője, II. fokon a város polgármestere járt el. A tűzrendészeti hatóságok jogosultak voltak olyan cselekményeket is megtiltani, amiket a jogszabály ugyan nem tiltott, de tűzvész előidézésére voltak alkalmasak. Az elsőfokú határozat ellen a polgármesterhez, a polgármester határozata ellen, pedig a belügyminiszterhez lehetett fordulni jogorvoslatért. Az I. fokú tűzrendészeti hatóság mellett szakvélemény adás céljából tűzrendészeti bizottság működött. Ennek az volt a feladata, hogy a tűzesetek megelőzésére és a tűz eloltása utáni teendőkre javaslatokat tegyen, nagyobb tűzesetek után, pedig helyszíni vizsgálatot tartson. A tűzrendészeti bizottság elnöke az I. fokú tűzrendészeti hatóság vezetője, vagy annak helyettese volt. Tagjai közé a tűzoltó parancsnokság, valamint a m. kir. rendőrkapitányság egy-egy, illetve szükség esetén több kiküldött képviselője volt delegálva. A tűzrendészeti bizottságot az I. fokú tűzrendészeti hatóság hívta össze, de a tűzoltóparancsnok, vagy a rendőrkapitányság kívánságára is össze kellett hívni. A tűzrendészeti bizottság a tűzoltóparancsnok, illetve az I. fokú tűzrendészeti hatóság által szükségesnek tartott helyeken tűzrendészeti vizsgálatot ( ellenőrzést )végzett. Fokozott gonddal és lelkiismeretességgel tartozott megvizsgálni a város területén lévő középületeket, szállodákat, a telepengedélyezés alá eső vagy oda nem tartozó, de tűzveszélyes, gyúlékony, robbanó és lobbanó anyagokat feldolgozó, árusító, raktározó gyárakat, ipartelepeket, üzemeket, raktárakat, kereskedéseket, a nyilvános előadásokra szolgáló helyiségeket, és nagyobb befogadóképességű épületeket. Mindezekre előzetes tűzrendészeti eljárás alapján engedélyt az I. fokú tűzrendészeti hatóságtól lehetett kérni. A tűzoltó-parancsnokság tűzrendészeti szempontból minden épületet, mindenkor megvizsgálhatott és ellenszegülés esetén az államrendőrség karhatalmát is igénybe vehette. A tűzoltóparancsnok közvetlen veszély esetén a helyszínen intézkedhetett, de erről az I. fokú tűzrendészeti hatóságnak azonnal jelentést kellett tennie. Egyéb tűzrendészeti szabálytalanság esetén a felvett jegyzőkönyv csatolásával intézkedés végett az I. fokú tűzrendészeti hatóságnak kellett jelentést tennie. A tűzoltóparancsnok a helyi tűzrendészeti hatóságok szakközege volt, de azok szükség estén rajta kívül más szakértőket is meghallgattak.