Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Szabó Károly: PÉCS TŰZ ELLENI VÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE 1918-1948-IG, AZ ÁLLAMI TŰZOLTÓSÁG MEGALAKULÁSÁIG

A jogerős tűzrendészeti határozatok végrehajtását a tűzoltó-parancsnokság ellenőrizte. (383) A tervezés, építés, használatbavétel és használat tűzrendészeti szabályait miniszteri rendeletek tartalmazták, azok végrehajtását pedig a megfelelő felkészültségű szakértőkkel támogatott tűzrendészeti hatóságok támogatták. A tűzesetek megelőzésének intézményes garanciái tehát már az 1920-as évek II. felétől rendelkezésre álltak és funkcionáltak. A tűz elleni védekezés újabb megnyilvánulási formájaként említhetjük a tűzoltói felügyeletet, amit nyilvános előadások alkalmával akkor kellett kirendelni, ha 100 főnél többen voltak jelen, vagy a berendezés tűzveszélyességi azt egyébként is indokolta. Pécs tűzvédelmét az is erősítette, hogy az ipartelepek, műhelyek, raktárak, színházak, mulatók, stb. kötelezve voltak olyan tűzjelző és tűzoltó berendezéseket létesíteni, beszerezni és készenlétben tartani, amelyek a tűz késedelem nélküli jelzését lehetővé tették, illetve a keletkező tűz elfojtására alkalmasak voltak. Mindenkit köteleztek arra, hogy az általa észlelt tüzet azonnal jelezze, még akkor is, ha azt a tűzoltóság beavatkozása nélkül eloltották. Pécs területén a keletkezett tüzek oltására a törvényhatóság által szervezett és fenntartott hivatásos tűzoltóság volt hivatva. Tűzeseteknél vezényletre a város hivatásos tűzoltóságának tisztjei rangfokozatuk sorrendje szerint voltak jogosultak az erőégések kivételével, ahol az erdőtisztek voltak illetékesek. A város területén működő önkéntes, gyári-és egyéb tűzoltóságok közreműködését a városi hivatásos tűzoltóparancsnokság igénybe vehette, a segítségadásra felszólított tűzoltóparancsnokság a segítséget nem tagadhatta meg és a területének védelmére szükséges készenlét visszahagyásával a rendelkezésre álló személyzettel és felszereléssel köteles volt a tűz színhelyén megjelenni. A helyszínre érkezett egységek és parancsnokaik a vezénylő tiszt utasításai szerint mindaddig kötelesek voltak a tűzoltásban részt venni, amíg ez alól a vezénylő tiszt felmentést nem adott. Amennyiben a tűz oltása során bűncselekmény gyanúja merült fel, a tűzoltók a jelenlevő rendőrtisztviselőt vagy rendőrt kötelesek voltak erre figyelmeztetni és egyben a bűnjelek megőrzéséről is gondoskodniuk kellett. Az eloltott tűz színhelyét a tűzoltóság vagy rendőrség felhívására a tűzvizsgálat megtartására érintetlenül kellett hagyni. A nagyobb tűzeseteknél az I. fokú közigazgatósági hatóság valamint a mérnöki hivatal 1 tisztviselője is köteles volt megjelenni azért is, hogy az esetleg hajlék nélkül maradottak azonnali elhelyezéséről gondoskodjanak és az épület tűz utáni állékonyságát megvizsgálják. A vízvezetéki és légszeszüzemek, valamint a villamos áramot szolgáltatók minden tűz színhelyére egy-egy szakemberüket kötelesek voltak küldeni, hogy szaktanácsaik és segítségük révén a tűzoltás biztonságosabb és eredményesebb legyen. Mindezek, valamint a köztisztasági szakemberek megjelent szakemberei és a kerületi kéményseprők, a vezénylő tűzoltó tisztet kötelesek voltak segíteni. Tűzvész alkalmával amennyiben indokolt volt a tűzoltószerek vagy