Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

A punok vallása lényegében az ázsiai föníciaiak vallásával volt azonos (MelkartBaál főisten, Moloch-kultusz stb). Karthágó területén már 1839 óta folynak ásatások. Bár a város belvárosi utcáiból és házaiból mindezideig semmit sem sikerült feltárni, de az i.e. 146-ban végbement harcokra és a város elfoglalására vonatkozó leírásokból következtetni lehet bizonyos részletekre. A mai Dermechen emelkedett Tanitnak, a város védőistenének a temploma. Ennek közelében kell keresnünk Baál Hammon ligettel körülvett egykori szentélyét. Baál Hammon egyébként szintén egyike a sok Baálnak, akiket Föníciában és Palesztinában minden városban, minden hegytetőn tiszteltek és akikben végső soron a napot tisztelték. A Byrsa nevü várban, amelynek 60 méter magas dombja három oldalt meredek sziklafalban végződik, északkelet felé viszont egy lapos dombhát közvetítésével a mai Juno-dombbal van összekötve, emelkedett Esmun isten temploma. Éjszakánként ebben folytak a tanács titkos ülései. A szent körzet területe mintegy 1400 négyzetméter lehetett. Mindezek az építmények elképzelhetően impozánsak voltak, ilyeneknek ábrázolja őket Flaubert francia regényíró is "Szalambó" című regényében. Ám ezeknek még csak nyomai is alig maradtak meg, mindössze a támaszfal maradványai láthatók a dombon, valamint egy pun épület részei. Egyébként Flaubert Gustave (1821 - 1880). "Szalambó" című regényét 1862-ben írta és ahhoz nem kis fáradtsággal gyűjtötte össze a tudományos dokumentációkat. Ez a legrealisztikusabb müve, tulajdonképpen ókorba helyezett naturalista regény. A Nápoly melletti Ischia szigetén folytatott ásatások arról tanúskodnak, hogy ott egyidőben éltek föníciaiak és görögök... Hogy istenüknek Molochnak valóban áldoztak e gyermekeket, mint azt Flaubert "Szalambó" című regényében olvasható, az ásatások nem igazolják." Lehet,hogy ott egyenlőre még nem ástak ki mindent, ám Karthágóban és más föníciai településeken is találtak ilyen áldozásokra utaló leleteket. A karthágói romok konzervátora, Colette Picard asszony foglalta össze az ásatási eredményeket. Beszámol többek között egy szentélyről, aminek maradványai a mai Salambo vasúti állomástól nem messze, a kereskedelmi kikötői valamivel nyugatra kerültek elő. Talán ez volt a karthágóiak legrégibb kultuszhelye. Az "áldozati máglya" tulajdonképpen néhány kisebb domb volt, teletűzdelve fogadalmi sztélékkel (feliratos kőlapokkal), oltárokkal, víztartó medencékkel (rituális mosakodáshoz). Tanit istennő elpusztult templomának előterét alkotó mély barlangban az áldozati máglya helyéről rengeteg olyan urnát ástak ki, amik több rétegben voltak egymásfölé halmozva, és amikben gyermekcsontok és apró állati csontok áldozati maradványok- rejtőztek. A temetkezések fölött sorakoztak a sztélék, az egyiken még olyan pap is látható, aki feláldozásra szánt gyermeket tart a karjában.