Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

A föníciaiak Karthágóban Tanit istennő temploma előterében gyermekáldozatokat mutattak be háború, éhínség, szárazság, pestis idején. Az előtérben három urna, a háttérben sztélék. A felíratok Tanit Pene Baal (= Tanit, Baal orcája) istennőre vonatkoznak, aki az ég és a termékenység istennője volt. (Szíriában istenháromságként szerepeltek, Baál az isten, Baalat az istennő és gyermekük). A felíratok szövege így sommázható: "Tanit Pene Baál istennőnek és Baál Hammon istennek ajánlotta fel N.N., N.N.-nek a fia (itt sorakoznak a címek), amiért meghallgatta vagy amiért megáldotta". A keskeny pillér alakú sztélék felül többnyire oromzati dísszel ellátott meredek nyeregtetőben végződnek. A sztélékbe vallásos szimbólumok vannak bevésve, például Tanitnak a jele. Ez a jel hasonlít az "élet" jelentésű egyiptomi hieroglifához -a füles kereszthezs tulajdonképpen egy erősen stilizált imádkozó alakot ábrázol. A pun szülők azért áldozták föl elsőszülött gyermeküket, hogy ezzel nyugalmat szerezzenek a többieknek. Ilyen áldozatot bárki bemutathatott. Egyes tudósítások szerint a papok elvágták a gyermek torkát mielőtt az égő máglyába dobták volna. Különösen veszélyes helyzetben azonban politikai áldozat vált szükségessé az állam érdekében. Ilyenkor a vezetőséget kötelezték arra, hogy az istenek megbékéltetése érdekében elsőszülött gyermekeiket elégessék. Az i.e. negyedik században a gazdag karthágóiak e helyett áttértek arra, hogy saját gyermekeik helyett rabszolgáikét áldozzák fel. Amikor az i.e. 301-ben Agathoklész vezetésével folyó szicíliai harcok során a syrakusai görög sereg Karthago kapui előtt állott, engesztelő áldozatként a legelőkelőbb családok 200 gyermekét választották ki és 300 fiatal, akikről gyanítani lehetett, hogy annak idején az isteneket megrövidítették velük és helyettük rabszolgák gyermekeit áldozták fel, önként ment a halálba! Gyakran előfordult, hogy hadifoglyokat égettek el. 306-ban a tűz, melyen a legszebb görög foglyokat feláldozták, átcsapott a szent sátorra és a hadvezérek sátrára és az áldozati szertartás rettenetes pánikkal végződött. A föníciaiak szigeteken alapított települései közül az első hely a szicíliai Merüáét illeti meg. A tudósok 1963-ban -a szántóföldek közül kiemelkedő romok megvizsgálásakor- egy kis négyszögletes földhalomra bukkantak, amit tető fedett. A tető alatt gömbölyű vázák látszottak és kő síroszlopok magasodtak. Hamarosan kiderült, hogy a vázák nem mások mint az isteneknek feláldozott gyermekek csontjait tartalmazó urnák, a síroszlopok pedig sztélék. Ezeket az áldozás emlékére emelték. A régészek ezután az áldozóhely keresésébe fogtak -a bibliai könyvekben Tófet-nek nevezték a szentélyt- s amikor rátaláltak, nagyszámú régészeti kincset is leltek.