Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Magánházakban is el volt terjedve az a szokás, hogy egy külön arra szolgáló edényben élesszék a szent tüzet, mert "ahol világosság van, ott nem kisérthet a sötétség szelleme". A rajzolónak mintául szolgálhatott az az ezüst drachma is, aminek egyik oldalán I. Ardasir, a Szászánida diasztia alapítójának szakállas arcképe, másik oldalán pedig egy tűzoltár látható. Az oltár két oldalán ábrázolt oszlopok a Naqs-eRosztam-i akhamenida királysírok oszlopait és lábazatát idézik. I.Ardasir ezüst drachmájának elő és hátlapja. Tűzáldozat ábrázolást falfestményről is ismerünk a VI IVI 11. századból. Pendzsikentben 1947-ben szovjet régészek megkezdték a régi város feltárását. Ott két szogd (a szogdok lakták a Zeravsan és Kaskadarja folyók medencéjében elterült Szogdianát, a mai Üzbég és Tádzsik köztársaság helyén) templomot is kiástak. A régészeket meglepte, hogy annak és előkerült más épületeknek a belső falait festmények borították. A témánkat közelebbről érintő az egyik templom falát díszítette. Pendzsikenti falfestmény vázlatos rajza tűzöl táron áldozatot bemutató pappal.