Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

A templom fő helyisége egy négyoszlopos terem, melyből egy kis zárt szentélybe is vezetett bejárat. Ez lehetett az úgynevezett adaron, ahol az "örök-tüz" égett. Ide csak a papok léphettek be. A falfestményen egy pap térdel a szent tűz előtt, kezében áldozati edénnyel, mögötte az őt kiszolgáló személy látható. Az oltár nagyon hasonlít a perzsák tűzoltárára. Bakui tűz imádók (rajz a Vasárnapi Újság 1862.34. számából). 1897-ben mintegy 70.000 párszit tartottak számon Bombayban, illetve a bombayi kormányzóságban, akik az ősperzsák utódai voltak. A hetedik században, amikor a mohamedánok hatalma alá került Perzsia, vándoroltak ki őshazájukból az önkéntes száműzetést választva a vallásváltoztatás helyett. Előbb Ormusz szigetén, majd átkelve az Arab tengeren India nyugati partján telepedtek le. Szent írásaik megismerése és Európával történő megismertetése a francia Anquetil du Peron (17311805) érdeme. Ő élete legfőbb feladatának tekintette ezt és hétéves indiai tartózkodásának eredményéül nemcsak az eredeti Avesztát hozta magával, hanem újperzsa fordítását is. A Zend-Avesta első fordítását 1771-ben nyújotta át az európai közönségnek. Természetesen párszik a mohamedán hódítás után is maradtak az őshazában, leginkább Jezd városában. Számosan közülök Baku szomszédságában ahol az ősrégi Ateshga templomuk mindmáig fennáll- telepedtek le. Közöttük elég sok olyan hindu is élt, akik életük alkonyán e szenthelyre vonultak vissza. Amikor 1683-ban a svéd XI. Károly küldöttsége Oroszországon keresztül utazott Perzsiába, a küldöttség orvosa útibeszámolójában a bakui olajvidékről azt írta, hogy: "Itt is ott is csodálatos tüznyelvek törnek elő. Voltak részek, amelyekből hangos morajlással