Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

A tűzhelyhez, a mezőkhöz és az utódokhoz szóló ima Ígérete pedig az volt: "Aki száraz fát ad nekem, hogy én szépen világítsak" mondja a tüz, "az szent és nagy, s letisztítja cselekedetei rozsdáját". A pársziknak a szent tüz meggyújtása és táplálása olyan vallásos kötelezettséget jelentett, amit éjszaka is teljesíteniük kellett. Az éjszakát ezért három harmadra osztották. Minden harmad kezdetén így szólt a tüz: " Segítség után epedek, tiszta fát hozzatok nekem". Nagy volt azoknak a bűnöknek a száma amiket a tüz ellen követhettek el. Bűnnek számított pl. ha tisztátalan kézzel közeledtek hozzá, ha nyers, vagy nedves fát adtak neki, ha fújással szították, tisztátalant vagy élettelent dobtak bele. Hérodotosz tanúbizonysága szerint az ilyen bűnök elkövetőit halállal büntették! Nagy jutalmat kapott viszont az, aki a foglalkozásához vagy más életcélhoz használt tüzet Dadgahoz -egy megszentelt tűzhelyhez- vitte, mert szerintük ott a tüz a szennyeződéstől megtisztult. A mártandi Tüz-templom szentélye, épült a X. században. Kasmírban, a Himalája nyugati hegyvidékén.