Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Valamennyi régi történetíró megegyezik abban, hogy a tüzet legszentebbnek a perzsák tartották. Először Xenophon (görög történetíró i.e. 434 körül - 355) számolt be arról, hogy a perzsa királyok nagy tűzhelyeken mutatták be a szent tüzet. Az Amu-Darjától jóval keletebbre, a mai Turtkul-tól (Üzbegisztán) északra van egy romcsoport mely a Dzsambasz-Kala nevet viseli. A lakófalakon belüli térségben mindössze négy házat találtak. Ám ezek mindegyikében 200 szoba volt és 500-1000 személynek biztosítottak helyet. Képzeljük magunkat a Nagy Sándor (i.e. 356-323) korabeli perzsa birodalomba és lépjünk be Dzsambasz-Kala kapuján. Az előkapun átjutva egy széles utcára jutunk, amely a városon keresztül egyenesen a tűz-szentélyhez vezet. Ez volt a közösségi kultusz központja. Itt égett a különleges megbecsülésben részesített papok felügyelete mellett a soha ki nem alvó szent láng. Itt tartották a nyilvános gyűléseket, itt fogyasztották el a szertartásos ebédeket (a hegyi tadzsikoknál még ma is a tűz háza a gyűlések helye és a falu központja). Iráni és svéd régészek 1959-1964 évi ásatásai Perzsia északnyugati részén -Azerbajdzsán 2000 méter magas kietlen fensíkján -ott, ahol melegvizű forrásokból az évezredek során 50 méter magas domb képződött, a domb tetején, egy köralakú földsáncot tártak fel. A földsánc 15 méter magas, 3 méter széles volt, rajta 38 félköralakú toronnyal. Az építmény napon szárított téglából készült. Az építési módból és néhány díszítő elemből arra következtettek, hogy a szászánidák idejében amikor Zarathusztra tana államvallás volt, (az i.e. VIII és V század között) emelték. Shiz, - a X. század beli arab költő és utazó- pontos leírása szerint e helyen templom és palota állt, amit Takht-I-Salaimannak, azaz Salamon tornyának neveztek. A templomban a mágusok tudósítása szerint Adhar gusnaps isten tüzét imádták. A templom maradványait sikerült a régészeknek föltárniok. Nagyobbrészt kő épület ez, csak a boltívek és a két központi terem -ahol a szent tüzet őrizték- készült téglából. Az egyik terem valószínűleg a királyok kincseskamrája lehetett. A régészek szerint a főbejárat mellett talált 234 agyag "labda" 900 pecsét lenyomatával a legértékesebb lelet. A pecsétnyomatok zöme a tüz templomát jelképezi. A templom szerepét tehát régészeti leletek is igazolják. Tűzoltár ábrázolást gyakorta alkalmaztak a szászánidák pénzérmein is. Stein Aurél neves magyar orientalista (1862-1943) azt írja, hogy: "... Zoroaszter-vallásbeli istenségek nagy száma, melyek sok eredetiséggel mintázott alakkal s tisztán olvasható névvel föltűnnek Kaniska és Huviska érmeinek hátsólapjain. Ott találjuk a szent tüz személyesítőjét..."