Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Dr. Szabó Károly: Pécs tűz elleni védelmének története 1918-1948-ig, az állami tűzoltóság meglakulásáig

végéig, a tanácsrendszer kiépítéséig tartott. A volt első fokú hatóságok feladatait, modern formában a szocialista viszonyoknak megfelelő új szempontok szerint, a városi tanácsok ipari, építési, igazgatási stb. osztályai vették át. A legnagyobb vidéki városokban, ahol kerületi tanácsok alakultak, ott ezeknek a feladatoknak a legnagyobb része az ő hatáskörükbe került.

59 5.5. Az egyesülési jog alakulása Az egyesülési jog szabályozására már a Horthy-korszak elején tettek kísérletet a 77 000/1922., valamint más belügyminiszteri rendeletek útján. Az egyesületek belső életét, az alapszabályok kellékeit apró részletekig szabályozták és az állami szervek felügyeleti jogát tovább tágították. A háború alatt elrendelt és újabb egyesületek alakítására vonatkozó tilalom hatályban maradt, de a belügyminiszter "méltánylást érdemlő esetekben" új egyesületek alakítására engedélyt adhatott, ha az egyesület tagjai, különösen a vezetői "nemzethüség" szempontjából kifogástalannak bizonyultak. Az első egyesületi törvény a III/1918. néptörvény mellett az 1938. évi a szabadossággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szólt. A belügyminiszter felügyeleti jogkörét az egyesületek fölött az 1939. évi II. törvénynyel ismét tágították, majd az egyesületek tevékenyégét az ún. zsidótörvények tovább korlátoztak.

60 I II. Magyarország tűzvédelmének igazgatási rendszere 1918-1948 között 1. Tüzrendészeti hatóságok Tüzrendészeti hatóságként első fokon és kisközösségekben a főszolgabíró, megyei városokban a polgármester, törvényhatósági jogú (thj.) városokban a polgármester által kijelölt tisztviselő, Budapesten a kerületi elöljáró járt el. A másodfokú eljárás a törvényhatóság első tisztviselője (alispán), míg a harmadfokú eljárás a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. A tüzrendészeti hatóságok egységesítését azonban még a tüzrendészeti törvény (1936. évi X. te.) és annak végrehajtására kiadott kormányrendelet (180 000/1936. B.M. számú rendelet) sem végezte el. Ugyanis az ipartörvény hatálya alá tartozó üzemekre (ipari és kereskedelmi telepekre) nézve a tüzrendészeti ügyekben első és másodfokon az iparhatóságok, harmadfokon pedig az iparügyi, illetőleg a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, a belügyminiszterrel egyetértésben határozott. A vasúti tüzrendészeti ügyek elbírálását ugyancsak kivették a tüzrendészeti hatóságok hatásköréből és azok a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek - mint