Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Xiutecutli tüzisten szobra. A fején lévő tartóba tették a számára felajálott tárgyakat. Az azték, illetve tölték év 18 húsz napos hónapból állott, ami 360 napot tesz ki, ehhez még 5 apagoménát csatoltak (ezeket "nemontemi"-nek, azaz haszontalan napoknak nevezték, mert akkor nem dolgoztak, csak egymást látogatták). Az aztékok és már a toltékok csillagászai észrevették, hogy a csillagászati és a polgári év között külömbség van és ezért szökőévekről gondoskodtak, minden 52 év fordulatával betoldottak 13 napot. Azt írja egy múlt században Amerikában járt hazánk fia, Rosti Pál: Uti emlékezetek Amerikából című 1861-ben kiadott könyvében: "...bámulatos mily helyes ismeretük volt a nap, a csillagok járásáról, miről időszámításuk tesz bizonyságot, naptáruk a javított Julianus-félénél tökéletesebb volt". Az 52 éves ciklust az aztékok olyan tökéletesnek vélték, hogy attól tartottak hátha az ég napi óraművé a ciklus elteltével járását utoljára teszi meg, s talán örökre megáll, azaz vége lesz a világnak. Ez a hiedelem sok embert fenyegetett egyszer életében, sőt többeket két ízben is. Ezért a végzetes éj, amin az 52-ik év lejárt, különösen ünnepélyes időpont volt. Már előestéjén eloltották a templomokban a szent tüzeket és a magánlakásokban is hagyták kialudni a tűzhelyek tüzét és még az élelmiszertartó edényeket is összetörték. Az est homályban telt el, a lakosságot remény és aggodalom töltötte el. Mindez november hónapban történt; az ég -mely ebben az évszakban rendszerint igen tiszta- ezer meg ezer csillag fényében ragyogott. Annak a napnak az éjjelén amikor a Plejádoknak (Pleiades /Plejádok/ = Fiastyúk, nyílt csillaghalmaz a Bika /Taurus/ csillagkép ENy-i részében) éjfélkor kellett kulminálniuk, felmentek a Mexikó közelében lévő Huixachtecatl hegyre, ahol emberáldozatra