Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

ta támadás elpusztította, akkor a gyakori használat miatt kellett annak megkopott, eltört, illetve meghibásodott alkatrészeit többször is javítani. E szerint Aquincumban akadtak olyan mesterek, akik járatosak voltak az ilyen szerkezetek javításában és lehet, hogy éppen a tűzoltó társulaton belül volt ilyen szakember. Ezt azért is joggal feltételezhetjük, mert mint tudjuk, annak tagjai különböző iparosok voltak. Mindebből akár arra a feltevésre is juthatunk, hogy a fújtató éppen javítás céljából le volt az orgonáról szerelve, amikor a tűzvész bekövetkezett és a hangszer a pincébe zuhant. Utalnom kell itt arra, hogy az aquincumi orgona leletet alaposan tanulmányozó Werner-Walcker-Mayer könyvében

35 kifejti azt a véleményét, hogy mivel az orgona felső része nehezebb volt az alsó részénél, ezért amikor leesett a pincébe a felső rész, elválhatott az alsótól. A fújtató rész a felső teremben maradhatott és azt a tűz után, onnan elvitték. Ennek a teóriának ellentmond két lelet, amelyeket feltételezésem szerint megtalálták (lásd. a 7. és 10. képünket) és az antik leírások alapján az orgona alsó részében kellett lenniük, ezek: a bronzból készült víztartó edény szájrésze és a félgömb alakú légsűrítőüst. Figyelemreméltó Walcker-Mayernek az a megállapítása mely szerint: az sem elképzelhetetlen, hogy a tűz idején az orgona nem volt összekötve a fújtatóval, azaz a fújtató le volt szerelve róla. Ki és hol építette az aquincumi orgonát? Kaba Melinda és Pécsi Sebestyén Az aquincumi orgona (Budapesti Történeti Múzeum: Emlékek Budapest múltjából sorozat 9.sz. 28.o.) c. tanulmányukban erre a kérdésre azt a választ adták, hogy ... csakis speciális orgonakészítő műhelyben készülhetett... A feltárt lelet valószínűleg nem egyetlen orgonája volt Aquincumnak. Hiszen szükséges volt az orgona nemcsak a tűzoltó székházban, de a színházban és a légiónál is, melynek külön zsoldos orgonistája volt, bizonyára gazdag feladatokkal. Nagy Lajos így vélekedett: ...a gyártási helyre egyenlőre következtetni nem lehet... Hogy Pannóniában készítették az orgonánkat, azt is csak akkor lehetne végérvényesen eldönteni, ha a pannóniai helyi műhelyekben készített bronztárgyakat (kocsidíszek, áttört ékítmények, pannóniai fibulák, stb.) rendszeres kémiai vizsgálat alá vennők. Ő írt arról is, hogy: a síptestek és a feliratos bronztábla összetétele kevés eltérést ad, s így joggal feltehető, hogy a feliratos tábla is együtt készült, azonos műhelyből került ki, mint hangszer.

36 A Gegus Ernő által végzett spektrolanalytikus vizsgálatok szerint az ajándékozási tábla anyaga más összetételű.

37 Ebből adódik viszont az a következtetés, amire Szilágyi János is már rámutatott, hogy a tulajdonos a hangszert a tűzoltóknak ajándékozó Gaius lulius Viatorinus, a tűzoltóság parancsnoka, aki Aquincumba és az ajándékozási tábla felirata szerint a Colonia rangú Aquincum tanácsnoka volt már maga is használhatta a másutt beszerzett orgonát

38 és csak később adta a tűzoltóknak. Az is lehetséges, hogy az új hangszerre a megrendelő kívánságára helyezték el a vésett feliratú táblát. Mivel Aquincumban ezideig