Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

bronzöntő műhelyt nem találtak, Nagy Lajossal kell egyetértenünk abban, hogy a gyártás helyére

1 egyenlőre következtetni nem lehet. Véleményem szerint így nem nagy a valószínűsége annak, hogy a gyártóhoz javításra vitték volna vissza a fújtatót. Tudjuk viszont, hogy az 1881. december 1-jén Óbudától északra egy késő római temető feltárásakor előkerült római szarkofág felirata közvetve 2 aquincumi orgonáról ad hírt, mivel két orgonistát nevez meg! Aelia Sabina, aki gyakran és kedvesen orgonázott a lakosság előtt,. • Aelius Justus a legio II adiutrix (második segédlégió) víziorgonistája.

39 A két orgonistához valószínűleg két orgona is tartozott. A harmadik orgonánk az ismertetett tűzoltósági orgona. Korabeli ábrázolások szerint cirkuszi játékoknál is fontos szerepe volt ennek a hangszernek. Aquincumban két anfiteátrium maradványi ismertek. Kaba Melinda hívta fel a figyelmet arra, hogy Aquincumban a gyógyítás szolgálatában is alhatott orgona. Egy városon belül egyidőben tehát több orgona hangszer létét tételezhetjük fel s arra is gondolhatunk, hogy kellett lennie legalább egy olyan mesterembernek is, aki értett javításukhoz. Véleményem szerint ezért feltételezhető, hogy az orgonából kiszerelt fújtatót javítás végett hozzáértő mesteremberhez is elvihettek. Milyen lehetett a fújtató? Ha valaki szemügyre veszi orgonának alkatrészeit, a síptőkét, a regiszter csúszkákat, a rugókat, stb. láthatja, hogy azok gondos, szakszerű munkával készültek. Ilyen technikai fejlettségi fokhoz nehezen képzelhető el a dudaszerű fújtató, sokkal inkább illik hozzájuk egy becsiszolt dugattyús megoldás. Olyan, amilyenről Heron ír, amilyennek a hengere simára van csiszolva és a dugattyúja gondosan van illesztve. Itt kell megemlíteni azt a körülményt, hogy a byzanci Philon i.e. III. évszázad közepe táján a mechanikáról írott 4. Könyvében a 60/61 fejezetben azt írta, hogy széltében elterjedt a hengerek és dugattyúk esztergapadon történő belső becsiszolása.

40 Ezt az eljárást a számoszi Theodorosz görög építész i.e. 600 körül találta fel. Valószínűleg Philon is tanítványa volt Ktesibiosnak, legalábbis az alexandriai iskolához számítják. Az aquincumi orgona készítésekor tehát már kiváló mesterei voltak az esztergályozás művészetének. Philon írt Ktesibios vízi orgonájáról is és munkájában félreérthetetlenül ismertette a szélkazánnak a működését. A szélkazán nála tartályfúvóként szolgált, illetve azt a szerepet töltötte be, mint a mai orgonáknál a tartályfúvó. Azt írta, hogy a víziorgonánál a dugattyús fúvóval előállított préslégnek, sűrített levegőnek az adagolását és a dugattyús fúvó (légszivattyú) löketeinek a kiegyensúlyozását a légkazán végzi. Elvi rekonstrukciós rajzot közölt Philon leírása alapján a víziorgonáról Feldhaus 1931-ben tehát az aquincumi orgona megtalálásának évében.

41 (12. ábra) Vitruviusnál a dugattyúkat gyapjas bőrrel vonták be. A tűzoltó fecskendők dugattyúinál mindkét megoldást alkalmazták. A kezdetben kenderkóccal körültekert fadugaszból, majd fémlapokkal összehúzott nemezből, vagy bőrből készült