Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)
II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról
Igaz az összekötő csöveket és a légszivattyú cilindert a dugattyúval nem találta meg, de ez még nem jelenti azt, hogy a hangszer légfújtatós volt. Találunk ugyanis más magyarázatot arra, hogy miért nem találta meg az alsó rész többi fémanyagát. Ő maga írja, hogy: A III. század közepén az épületet (a tűzoltó székházat) tűzvész pusztította el. Ekkor a szoba berendezése a fapadlóval lezuhant a pincébe, melyet a törmelékek, téglák, stb. színültig töltötték meg. Ebben a szobában állott az orgona, mely így lezuhanva eltemetődött...már leesésekor, s a ráhulló törmelékektől sípjai részben összetörtek, s a tűz a fa és a bőralkatrészeket elpusztította. A kiásáskor pedig...sietnünk kellett késő estig dolgoztunk, s közben földbeomlás is történt, mely egy-két sípot megint elpusztított... 26 Eléghetett-e maga a fújtató szerkezet? A tűzvésszel kapcsolatban az előbbiekből kitűnik, hogy a tűzoltószékház épületének oltásáról nem volt szó, de azt ki kell hangsúlyoznunk, hogy az épület nem a tűzoltók tehetetlensége miatt égett le. Tesszük ezt azért, mert dr. Szilágyi János annak idején (1987. szeptemberében) felhívta a figyelmünket arra, hogy a TV egyik műsorában említették az aquincumi tűzoltóság laktanyájának egykori leégését, de azt nem, hogy a tűzvész milyen körülmények között következett be. Emlékeztetett arra, hogy a jazig-szarmata seregek egész Észak-ltáliáig hatoltak, miután megostromolták Aquincumot. Szerinte a tűzoltók védték a tornyot, ostromolták őket, az ostrom során minden elégett, amit az égési rétegek tanúsítanak. Szilágyi János a tűzről így írt: Egyébként a tűzoltás feladatait ellátó posztós társulat székháza a 250-es évek körül ellenséges ostrom során leégett. A déli városkapunál a város É-D-i főutcája déli kezdeténél található székházat a betörő ellenség külön megostromolhatta. A kézműves székház ilyen elhelyezése magába véve is tanúsíthatja azt, hogy az önkéntes tűzoltó collegium tartalékul szolgálhatott a kapu menti bástyák védelmében, mint afféle második városőrség. Sőt egyenesen a posztósok feladata lehetett a székházuk melletti városfal elsősorbani védelme. 27 A III. század második felében voltak a szarmata betörések. Újabb kutatások (H. G. Wells: The Outline of History és McEvedy: The Penguin Atlas of Ancient History valamint Póczy Klára: Aquincum) szerint a germán vandáloknak a 260-as években történt támadásai okozhatták a tűzoltószékház pusztulását. 28 Pontosan nem tudjuk, melyik során égett le a tűzoltószékház, de ismerve a tűzoltók fontos szerepét, amit városuk védelmében, békében és háborúban egyaránt betöltöttek, úgy vélem, egyet érthetünk Szilágyi Jánossal abban, hogy miközben az aquincumi tűzoltók talán mind egy szálig elestek városuk védelmében, az ellenség égette fel székházukat. A tűzvész kiterjedt az egész épületre. Az ásatáskor fel is tűnt két réteg, melyek ezzel a tűzvésszel voltak kapcsolatban. Tételezzük fel, hogy az épület tornyát gyújtották fel és a lehulló égő anyagoktól meggyulladt az a pince feletti fa padozat, amin az orgona állott. A pince mennyezetét, azaz a szoba padozatát jegenyefenyő (Abies Alba) képezte (gyulladáspontja 280 °C). Az orgona bekerülve a tűzbe maga is égni kezdett, elsősorban az alsó fenyőfából készített része. 29 Tudjuk, hogy a légszivattyú, a dugattyú és az emelőkarok fémből készültek, az utóbbiak vasból. A kovácsvas ol-
