Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)
II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról
Heron és Vitruvius leírásából kiragadott részek alapján szemügyre véve a Nagy Lajos által kiásott leleteket (7. ábra) könnyen a szemünkbe tűnik a tárló felénk eső részén a bronz ajándékozási táblától balra lefelé egy félgömb alakú rész, benne a kör alakú szelep és az ellipszis alakú alátét. Ez nem lehet más, mint az orgona szélharangja, azaz pnigeusa! Mégpedig a Vitruvius-féle leírásnak megfelelő kivitelű, mert ezt is fatuskókra kellett tenni, hogy ne feküdjön föl a víztartály fenekére. Erről az alkatrészről azonban Nagy Lajos könyvében nem esik szó. A fényképen a szélharangban látható kör alakú szelep külön darabként van szerepeltetve (N. L. könyve 38. oldal 27. ábrája) és a következő leírás tartozik hozzá: A 27. képünk egy kerek bronzlemez maradványát ábrázolja. A lemez széle gyengén vissza van hajlítva. A lemezből egy kerek lyukat vágtak ki, amely a középponttól oldalt fekszik. A lemez átmérője 4.9 cm, a kis lyuk átmérője 0.1 cm. V-J 8. ábra. A nyomószelep felerősítésének lehetséges módja. (Minárovics János rajza.) A szelepnek minden bizonnyal az volt a feladata, hogy amikor a légszivattyú levegőt szívott be a szabad légtérből a szívószelepen (ami a henger tetején vagy alján volt) át, zárjon, nehogy a szélharangból visszaszívja a már előzőleg benyomott levegőt. A szelepet a belső légnyomás zárta (fölnyomta) és a dugattyú túlnyomása nyitotta. Feladata volt még az is, hogy amikor az edényt vízzel megtöltötték és a víz a szélharang alatti teret is kitöltötte, a légszivattyú működtetése kezdetén a szívó ütemnél zárjon és megakadályozza, hogy a hengerbe víz kerüljön, továbbá, hogy az erős nyomással érkező levegőt a szélharangba terelje, a szelep hiányában a levegő egy része ugyanis átbukna a szélharang alsó peremén és hasznosítás nélkül távozhatna. E szelep fölött csatlakoztatták a szélharangra azt a légbevezető csövet, ami a hengerből vezette ide a nyomott levegőt. A légbevezető cső vége képezte a szelepülést. A 9 mm-es lyuk a szelep felerősítésére szolgált. Mivel felfogó része nem maradt meg, azt csak elképzelni tudjuk,