Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)
II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról
pl. a csőbe egy 9 mm átmérőjű henger alakú tartót helyezhettek úgy, hogy a szelep a cső végére felüljön. Elegendő volt 3-4 mm-es játéka ahhoz, hogy a fújtatóból érkező levegőt beengedje a szélharangba. Leesés ellen akár egy kis drótda-rabbal elegendő volt biztosítani. Nyomáskor a lyuktól távolabbi része lebillent, a másik oldalán nem tudott elfordulni, mert a szélharang fala behatárolta a mozgási lehetőségét. Ezért is volt az átmérője nagyobb, mint a csőé. A szélharangba látható és az üvegezett tárló fa része által részben takart ellipszis alakú alátét is külön darabként szerepel Nagy Lajos könyvében 26. ábráján és bronzlemez elnevezést kapott. Leírása pedig a következő: A 26. képünkön egy vékony kerek bronzlemezt láthatunk, melynek belső része ellipszis alakban ki van vágva. A bronzkereten négy apró lyuk van, melyek közül 2-2 távolsága egymással arányos. Külső átmérője 4.9 cm, a belső kivágás méretei 3.9x3.4 cm. A fújtató bőranyagának a megerősítésére szolgált. Ez viszont feltehetőleg az ellendarabja annak a csőnek, ami a szélládába vezetett a szélharangtól. Az ellipszis alakú kivágás kisebbik mérete azonos a csatlakozócső külső átmérőjével, ami e szerint 3.4 cm vastagsággal bír. (9. ábra). 9. ábra. A légbevezető nyaka. (Nagy Lajos: Az aquincumi orgona. Budapest, 1933. 16. o. 7. ábra.) Ezek után nézzük meg Nagy Lajos könyve 7. számú képét. A kép a légbevezető nyakat szemben és felülnézetben mutatja. Valószínűleg ehhez a csőcsonkhoz, aminek az átmérője 3 cm, csatlakoztatták a légbevezető cső felső végét (a másik vége a félgömb alakú szélharanghoz csatlakozott). A csőcsonk szájrésze kifelé peremezett. Ilyen megoldást akkor választanak, ha egy ugyanilyen méretű csövet forrasztással akarnak hozzá csatlakoztatni. A kifelé peremezett részbe betolt cső mellett fennmaradó részt ezután cinnel forrasztották körbe. Nagy Lajos szerint a légvezető nyakához erősítették, köthették oda a fújtató bőrnyakát (könyve 16. oldalán ír erről). Megjegyzem, hogy van olyan vélemény, mely szerint semmiféle akkoriban készített tömlő nem volt képes akár a szükséges nyomást, akár a szükséges légáramlást létrehozni. 23