Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

A gyár II. számú kemencéjénél 1888. január 2-án este háromnegyed nyolckor tetőtűz keletkezett. A tűzoltókat a gyári gőzkürttel riasztották, akik percek alatt talpon voltak, és a rendelkezésükre álló felszereléseikkel, gyorsan és nagy szakértelemmel végezték a tűzoltást. Ezért a tüzet hamar elfojtották és megakadályozták, hogy az nagyobb kárt okozzon. A tűzesetet a korabeli német nyelven írt jegyzőkönyvben a következőképpen rögzítették: „ . . . 1888. január 2-án este háromnegyed 8 órakor megszólalt a gyár vészjelző gőzsípja, alsómátyásfalvi Mattyasovszky Jakab főparancsnok úrnak 5 perc alatt az összes legénység a tűz színhelyén rendelkezésére állott. A gyár központjában a II. számú kemence tetőzéke tüzet fogott, és már teljesen lángokban állott, a tűz könnyen nagy méreteket ölthetett volna, de a tűzoltóság megtette kötelességét. Zsolnay Vilmos úr felismerte a veszélyt, hogy a lángok milyen veszedelmes helyen csaptak ki, telefonált a városi tűzoltóknak is, akiknek — bár kötelességszerű gyorsasággal meg is érkeztek — dolguk már nem akadt, és így azonnal bevonulhattak ismét a laktanyába. A tűz tartama fél óra volt. Sérülés: Sterr Róbert mászó a vasbádog tetőzetről leesett és orvosi kezelést kellett igénybe vennie. A tűz színhelyén visszahagyott őrség éjfél után fél egy órakor vonult be . . ." A Zsolnay-gyári tűzoltók 1888-ban 14 tagű zenekart alakítottak, amely azon kívül, hogy jókedvre derített és fokozta a lelkesedést, még a testület kiadásainak a fedezéséhez is jelentékenyen hozzájárult. A Krajcár laktanya (később I. Ferenc József laktanya) istállói 1889. július 8-án kigyulladtak. Az oltásban a városi tűzoltóságnak a katonaság is segédkezett, de az eredményesség érdekében szükség volt a Zsolnay-gyári tűzoltókra is, akik napi munkájukat félbehagyva, felszereléseikkel gyorsan a tűz helyszínére vonultak és minden tudásukat és erejüket latba vetve végezték a tűzoltást. Zavaros Péter, Pécs helyettes polgármestere 9206/1889. számű levelében július 20-án Zsolnay Vilmosnak ezért a közreműködésért köszönetet mondott. Idézet a levélből: . . . „Van szerencsém Nagyságodat a mellékelt tanácsi határozat kapcsán tisztelettel értesíteni, miszerint Nagyságodnak a f. hó 8-án a Krajcáros laktanyában kiütött tűz alkalmából tűzoltók kirendelése s a vízhordó lajt átengedése által tanűsított szívességéért köszönet szavaztatott . . ." Ugyanekkor a tanácsi határozat azt is megállapította, hogy a városi tűzoltó Tajtok száma elégtelennek bizonyult „ . . .amiért is kívánatos volna a Zsolnay úrékhoz hasonló lajtok beszerzésére mielőbbi intézkedés. . ." A müncheni V. Szlávik cégtől 1892. július 28-án a Zsolnay-gyári tűzoltók a felszereléseik tökéletesítése érdekében egy 14 méteres, támrudas kihúzóslétrát, egy 3 részes támrudas dugólétrát, egy 4 részes tetőlétrát és 6 egykarú horogletrát vásároltak. Ebben az évben július 16-tól a gyár területére vigyázó éjszakai tűzkészültséget rendszeresítették. Tehát a gyártelepen éjszakánként egymást váltva 3 tűzoltó állandó éjszakai szolgálatot teljesített.