Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

tóság a cikk egyes kijelentései miatt sértve érezte magát,

2 és a Sürgöny szerkesztőségének magyarázó és helyreigazító nyilatkozatot küldött, ami a lap október 7-i számában meg is j elent, a következő szöveggel:

3 „Tűz és mindig tűz! Ez a címe egy a Pesti Napló szeptember 29-i számában megjelent y. jegyű cikknek, mely nagy könnyűséggel igen fontos vádat mond ki, de anélkül, hogy annak bebizonyítását csak meg is kísérelné. Felpanaszolván az ország különböző részeiben mindinkább sűrűsödő tűzeseteket s kiemelvén a biztosító társulatok részéről ama kényszerűséget, hogy a biztosítási díjakat éppen emiatt folyvást a jelen magasabb fokon kell fönntartani ezen utóbbi körülményt mentegetve fölkiált: Kívánhatjuk-e a biztosítási díj leszállítását midőn népünk oly könnyelműen bánik a gyufával, pipával, midőn a szérűkön, a pajtákban semmi felügyelet sincs, midőn községeink oly tűzvészesen építkeznek, midőn az elöljáróság az ország 9/10 részében még semmi rendszabályt sem léptetett életbe, mi a lángok terjedésének meggátlására, a gyújtogatás megnehezítésére szolgálna. Végül pedig így szól: A községek elöljáróinak és a felügyelő hatóságoknak kellő rendőri rendszabályok által oda kell törekedniök, hogy hazánkban a tűzesetek, a községek teljes leégése a rendkívüli esetek közé tartozzék, hogy népünk a biztosítás azon jótéteményében is részesülhessen, hogy olcsó díjak mellett biztosíthassa vagyonát. A mostani baj oka nem csak népünkben, hanem a felügyelet a hatósági gondosság hiányában is van . . . E sorok olvastára azt hihetné bárki, ki állapotainkat nem ismeri, hogy a mi népünk e tekintetben telj esen oda van hagyatva s a vele közvetlenül érintkező hatóságok semmi utasítással nincsenek felsőbb helyről ellátva, mik azokat úgy az óvó intézkedések életbeléptetésében, valamint a mulasztások megfenyítésében vezethetnék. Mi azonban biztosíthatjuk a cikkírót, miszerint csak 1862. év augusztus 11-én is menesztettünk ki egy körrendeletet az összes hatóságokhoz, mellyel a fennálló tűzrendőrségi szabályok megtartása s a megtartás ellenőrzése szoros feleletfelelősség terhe alatt meghagyatott. Különösen figyelmeztettek a hatóságok, miszerint mindenütt meghagyják, hogy csűrökben, csűrös kertekben és szérűkön senki bármiféle tűzadó szereket használni, vagy dohányozni ne merészeljen, s ezen tilalom áthágója esetenként a helybeli szegények javára fordítandó 10 forint bírsággal vagy a körülményekhez képest börtönnel is fenyíttessék. Továbbá minden udvarban, nemkülönben csűröknél és szérűknél folyvást egy kád vagy hordó víz, lajtorja s veder készen tartassék, fentebbi büntetés alatt. Tűzfecskendőkre s tűzoltószerekre nézve a fennálló szabályok megtartandók. Végre meghagyatott, hogy a biztosítás üdvös voltának s a tömeges biztosítások előnyeinek fontossága s célszerűsége erélyesen magyaráztassék s a nép a biztosításra buzdíttassék . . . Szintúgy 1862. december 8-án ismét bocsáttatott ki egy körrendelet, mely meghagyja, miszerint az építkezések tűzrendőrségi tekintetben ellenőrizendők, sőt a meglévő épületek is időnként megvizsgálandók a tűzveszélyes építések pedig leállítandók . . . Ebből kitűnik miszerint a kormányszék részéről az e tekintetben szükséges utasítások ki vannak adva, minden kellő intézkedés megtéve,