Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

vizére csapódnak s a Duna az erőszak által korsókba megy, és szökőkút gyanánt mindig feljebb menesztvén egész a középső várban lévő csörgőig jön, ahol megtisztulva folyik ki. Olyan csodálatos mű ez, hogy látni kell.

36 Cselebi leírásából úgy tűnik, mintha a Duna szolgáltatta volna a hajtóerőt a szivattyú működtetéséhez. Ismeretes, hogy a Duna, mint állandó bővizű folyó (a vízierő értékét a vízmennyiség és az esés nagyságán kívül a vízfolyás hozamának állandósága adja meg) annak ellenére, nogy esése csekély (csak 6—7 cm kilométerenként) és a középsebessége Budapestnél 2,25 m/sec,

37 kiválóan alkalmas volt hajómalmok hajtására. Csupán Pest mentén több mint 400 ilyen malom volt a Dunán.

38 S ahogy a hajómalmokat működtették a Duna vízierejével, ugyanúgy működtethették a vízemelő szivattyúkat is. A leírásban szereplő „korsók", ha nem serleges felvonókra vonatkoznak, éppenséggel jelenthetik dugattyús szivattyúk hengereit is. Jakab Árpád gépészmérnök szerint — aki a Vízügyi Dokumentációs Intézet megbízásából tanulmányozta a vízemelés középkori gépeit — a budai szivattyúk kútvizet nyomtak fel taposómalommal a várba. Azok a déli bástyába úgy voltak beépítve, hogy a Dunára kinyúló részük nem volt. Nevezett elkészítette a budai várpalota Zsigmond király korabeli valószínűsíthető szivattyúberendezésének működő modelljét. A modell az esztergomi Vízügyi Múzeumban látható. 8.3. Városi vízvezetékekre vonatkozó adatok időrendi áttekintése Az egyes városok korai vízvezetékeire, vízműveire vonatkozó adatokat azért foglaltuk időrendi sorrendbe, hogy érzékeltessük a budai vízművek technikatörténeti jelentőségét. A városi vízvezetékekre vonatkozó adatok közül a legkorábbi szerint: kb. i. e. 700-ban Hiskia, Juda királya, Jeruzsálem vízellátására vízvezetéket építtetett. A Gibbon folyó vizét a Siloah tóba vezették úgy, hogy a vízvezeték 531 méteres szakaszát sziklába vájt alagút képezte. Állati erővel hajtott vízmű elvi rajza ismeretes 1225-ből Al Gasaritól. A rajzot Oxfordban őrzik a Bodleian könyvtárban.

39 Breslauban 1272-ben vízvezetéket építettek, amit merítőkerék (Schöpfrad) táplált. A 44 láb (kb. 14 méter) magas kerék a XIX. század kezdetéig működött. Lübeck Hanza-város 1294-ben a Hüxter kapunál vízi erőművet rendezett be, ahol vízzel hajtott lapátkerék a Wakenitz folyóból vizet emelt a csövekbe és a csatornákba, amelyeken a víz tűzoltás céljára a városba folyt. Brémában, 1394-ben, a vízellátás biztosítására megépítették a „nagykereket" és a szivattyúművet(„Pumpereyen"). Itt vízzel hajtott lapátkerékről van szó, ami a vizet egy tartályba merte, ahonnan a víz a kúthoz és a vízvételező helyekhez folyt. A kerék 1822-ig volt üzemben.