Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)
II. RÉSZ DOKUMENTUMOK - DR. SZABÓ KÁROLY: NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS A TŰZVÉSZEK ELLEN. Adatok a nemzetközi tűzoltószövetség történetéhez
3. Párizsban 1900. augusztus 12-én megalakult a nemzetközi tűzoltószövetség A világ Párizsra figyelt 1900 júniusában, mert az addigi legnagyobb szabású világkiállítást ott rendezték meg. Ennek keretében természetesen a tűzoltó szerek kiállítására és bemutatására is sor került. Ezen túl nemzetközi tűzoltótanács létrehozására. A franciák erre a rendezvénysorozatra az államok kormányainak és tűzoltóságainak egyaránt meghívót küldtek. A Párizsba érkezett 14 ország kormányának és tűzoltóságának képviselői augusztus 12-én tartott kongresszuson elhatározták a nemzetközi tűzoltószövetség megalapítását. Az első választmányt ugyanitt az augusztus 16-i ülésen választották meg. A szótöbbséggel hozott határozat értelmében azon országok képviselőit, akik az alakuló ülésen a szövetségbe való belépésüket kijelentették — államonként maximum 2 főt — alapító tagokká nyilvánították. Az alapító tagok örökös tagságot kaptak. Tagságuk akkor sem szűnhetett meg, ha az állam, illetve tűzoltósága a szövetségből kilépett. Helyettük más képviselőt nem küldhettek. Tagságuk csak haláluk, vagy saját elhatározáson alapuló leköszönésük, illetve kilépésük következtében szűnhetett meg. Ezek az el nem mozdítható örökös tagok országonként a következők voltak: Í.Amerika: G. C. Hale és A. Saltzmann; 2. Anglia: Dysonés Kusel;3. Ausztria: Reg. Czermack;4. Belgium: V. Rauter;5. Franciaország: Cazierés Guesnet; 6. Hollandia: Meierés Wichers; 7. Luxemburg: G. de Marie; 8. Magyarország: Scossa Zoltánés Vermes Béla; 9. Németország: Dittmann és Westphalen; 10. Olaszország: G. Friozziés Penné; 11. Oroszország: Kamarowsky és Lwoff herceg; 12. Portugália: Quil. Gomez Fernandez; 13. Spanyolország: Plantada y Forés; 14. Svájc: Mullegés Pingound. Az állandó választmánynak alapszabályban rögzített jogává tették, hogy tiszteletbeli tagokat nevezzen ki, akiknek nem kellett tagsági díjat fizetni, de az üléseken csupán tanácskozási joggal vehettek részt. Azért, hogy a választmány munkáját megkönnyítsék, az államok képviselői közül egy-egy levelező tagot jelöltek ki az állandó kapcsolattartásra. Az alapszabály szerint — hivatalos nevén: a Nemzetközi Tűzoltó-Tanács — egy olyan állandó szövetségként j ött létre, melynek célja a tűzesetek megelőzésének, a keletkezett tüzek oltásának, az élet- és vagyonmentésnek a szervezése és fejlesztése volt. A Tanács a tagországok képviselőiből állt. Székhelyként a szövetség mindenkori vezértitkárának lakóhelyét határozták meg, de az állandó választmány ettől eltérő székhely kijelölésére is jogosult volt. A szövetség olyan kötelezettséget is magára vállalt, hogy alapszabályai a tagországok törvényeivel és rendeleteivel ellentétesek nem lehetnek. A tagok számát általában nem — de a tanácsba delegáltakét az adott állam lakosságának számával arányosan korlátozták. Például 10 millió lakos után 5 képviselőt, minden további megkezdett 5 millió lakos után plusz 1 főt, de maximum 15 főt küldhetett minden ország a nemzetközi tanácsba. A