Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

ezért több alkalommal különösen fölfelé a nehéz tűzoltószerek vontatására gyengének bizonyultak. A tűzoltók rendelkezésére álló három pár ló közül, egy pár a fertőtlenítést, egy pár az orvosi és mentőszolgálatot, egy pár pedig a tűzoltószolgálatot látta el, és ezek egymást váltották. Éjszakára mindhárom pár ló a tűzoltók rendelkezésére állt, de az egész napi munkától fáradtan, az olykor szükséges nagy erőkifejtésre nem voltak képesek. Ennek igazolására említhető egy 1915-ben keletkezett tűzeset, amikor éjszaka 11 óra körül a tűzoltókat a Mindszent utcában lévő konyhatűzhöz riasztották. A tűz helyszínére vonulás a meredek Tettye utcán történt, ahol a fáradt lovak a nehéz tűzoltókocsit nem bírták fölhúzni, ezért a tűzoltóknak a szerről le kellett szállni, és a tűz helyszínéig végig segíteni a lovaknak, tolni a kocsit, hogy végre ha megkésve is, de a tűz színhelyére megérkezhessenek. Elképzelhető, hogy amikor minden perc számít, az ilyen késedelem milyen tűrhetetlen. A tűzoltók lovakkal való ellátását illetően talán még az is jobb lett volna, ha csak két pár, de erős és kipihent lovakkal rendelkeznek. A szép, új tűzoltószertárban elhelyezett szereket a tűzoltók mindig kiválóan karbantartották. A felszerelések közül modernségük és használhatóságuk miatt, külön is kiemelhetők a kézihajtásra berendezett 24 méteres balance-létra és a benzinmotoros kocsifecskendő. Mindkét felszerelés lóvontatásű kocsira volt felszerelve. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált időszak végefelé, a pécsi tűzoltóság elhelyezése és felszerelése jónak mondható. A tűzoltók irányítása szakszerűen történt, de a létszámuk kevés volt, a rendelkezésükre álló lovak a követelményeknek nem feleltek meg. Ebben az időszakban a német városok által elfogadott általános mérték az volt, hogy minden ezer lakosra egy tűzoltót számítottak. Ezek szerint a hatvanezres Pécs városának hatvan hivatásos tűzoltóval kellett volna rendelkeznie, de Pécsett ezzel szemben csak 12 hivatásos tűzoltó volt. lékintettel arra, hogy a város 1915. január 3-án a közadakozásból csináltatott mentőkocsit szolgálatba állította, amit a tűzoltók üzemeltettek, ezért a mentőkocsi készenléti szolgálatának ellátása is néhány jól kiképzett tűzoltót lefoglalt. Tehát egy nagyszerű eredmény, a mentőszolgálat megalakulása, mivel annak ellátását a tűzoltókra bízták, a város egyébkent is kis letsz-ámúhivatásos tűzoltóságát tovább csökkentette, ezért a város védelmeié összességében negatívan hatott. Ebben az időben még az is felvetődön — szerencsére csak gondolatban —, hogy a köztisztasági üzem és a tűzoltóság szoros kapcsolatát kialakítva a fiatalabb, jó fizikai erőnléttel bíró uieaacpi oket tűzoltói szolgálatra kiképeznek, a rendelkezésre álló lófogaloK cei^c* d felhasználását pedig szabályoznák. Az egyetlen hivatásos parancsnok mellé, Pécsett legalább egy segédtisztet kellett volna beosztani, a jobb munkamegosztás miatt, és azért, hogy a parancsnok betegsége vagy egyéb ok miatti távolléte alkalmával lett volna, aki helyettesíti.