Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

A város területén lévő gyárak, malmok és tűzveszélyes telepek ellenőrzését gyakran elvégezték, és azok tűzbiztonságát a korabeli szakértői értékítélet alapján jónak lehet minősíteni. A színház tűzbiztonságával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a színház épületében füstelvezető berendezés még nem volt 1915-ben sem, és a földszinti állóhelyek előtti vasrács leszerelésére sem kerítettek még sort. A hivatásos tűzoltóság a rendőrfőkapitányság közvetlen vezetése és ellenőrzése alatt állt. A tűzoltóügyeket 1915-ben Schultz Ferenc rendőrkapitány a legnagyobb jóindulattal végezte, a végrehajtást pedig Rostás Géza parancsnok kiváló szorgalommal és hozzáértéssel látta el. Mindkettőjük szakértelmét és lelkesedését a tűzoltás és megelőző tűzrendészet feladatainak szakszerű ellátása és azok eredményei igazolták. Ennek tulajdonítható az építkezés szilárdsága, a tűzvédelmi előírások betartása mellett az is, hogy más hasonló városokkal összehasonlítva Pécsett aránylag kevés tűzeset fordult elő, és azok mindegyikénél a tűzoltóság gyorsan, szakszerűen és ezért eredményesen beavatkozott. Schultz rendőrkapitány egyre terebélyesedő feladatai a tűzrendészettel való foglalkozásra egyre kevesebb időt hagytak és e feladatok szinte teljesen Rostás Géza parancsnokra hárultak, aki három ember számára is elegendő munkát végzett. Az önkéntes tűzoltóság békében 40, a világháború idején csak 10 főből állt. Békében 7, a háború alatt 4 szakaszparancsnok tevékenykedett. Az önkéntesek a háború alatt rendszeresen őrséget már nem adtak, szakaszparancsnokaik csak színházszolgálatra voltak kaphatók. A kiképzésben, az elvárt mértékben nem vettek részt, ezért az összetoborzott legénység kiképzéséről egyedül Rostás parancsnok volt kénytelen gondoskodni. Ebből is érzékelhető, hogy a valamikor lelkes, virágzó önkéntes tűzoltótestület egy látszólagos, szinte csak papíron létező testületté vált. Bebizonyosodott, hogy a tűzoltóságnál az érdekeltség hiánya és a más területeken egymásután megjelenő érdekeltségi kötődést jelentő lehetőségek szaporodása, az emberek más elfoglaltságok felé fordulását hozta magával. Ezért a városok megfelelő tűzvédelmét egyre több helyen csak a modern felszerelésekkel ellátott, megfelelő létszámú, jól kiképzett, állandó készenléti szolgálatot ellátó, fegyelmezett és fegyelmezhető hivatásos tűzoltóság képes a közösség által joggal elvárt színvonalon ellátni. A Zsolnay-gyári tűzoltóság komoly veszély esetén, még a világháború alatt is 15-20 embert képes volt riasztani. Az embereiknek a gyár területéről, lakásáról való összetoborzása, szükségszerűen késedelmet okozott, ezért a riasztást követően csak 30-40 perc múlva várhatták őket a tűz helyszínére. így éppen a legfontosabb első félórában nem nagyon lehetett számítani rájuk, ezért a város tűzvédelmében bár jelentős, de mégis csak kisegítő segéderőként voltak figyelembe vehetők.

294 Összességében megállapíthatjuk, hogy Pécs tűzvédelme a dualizmus időszakában, jelentős erőfeszítések árán, de fejlődött. A fejlődés csak elmaradott önmagához viszonyítva, és az ügy érdekében sok-sok áldozatot hozó személyek munkáját vizsgálva érdemel elismerést. Az állam és igazgatá-