Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

kondítások száma azt a városrészt jelölte, ahol a tűz volt), a riasztócsengő alkalmazása (toronyőrök—készenléti szolgálat, tűzőrség—színház, tűzőrség—Zsolnay-gyár tűzoltósága között) és egyre több alkalommal már a telefon is elősegítette. A riasztott tűzoltóság kivonulásának a gyorsítását állandó készenléti szolgálat szervezése, személyszállító szerkocsi készenlétbe állítása segítette elő. A tűzhöz kivonult fecskendőknek a rendelkezésre álló vízforrásokhoz (tűzcsapok, kutak, víztárolók) való célszerű és gyors elhelyezését a jó helyismeret, a helyes taktikai ismeretek és tapasztalatok segítették elő. A szervezést, a helyes munkamegosztás feladatát és a jó vezetést jól kiképzett tisztekre és vezénylőkre bízták, akik alapos felderítés után hozott szakszerű döntések végrehajtásával, egyre eredményesebb tűzoltást tudtak megvalósítani. A tűz eloltása után a visszagyulladás megakadályozása érdekében egy őrségnek a helyszínen hagyása is bölcs döntésre vall. Nagy jelentőségű feladatnak tartották, hogy a laktanyába történt bevonulás utáni első mozzanatként a szerek, felszerelések teljes készenléti állapotba (tisztítás, kenés, tömlőcserék, vízzel feltöltés stb.) kerüljenek. Ez valóban fontos és halaszthatatlan feladat volt annak érdekében, hogy bármely pillanatban történő újabb riasztás esetén is ütőképes csapat vonulhasson a tűz színhelyére. Már ekkor is nagy súlyt fektettek a taktikára. A tűzoltói taktika azt a feladatot töltötte be, hogy a tűzoltók megismerjék azokat a szabályokat és módszereket, amelyek birtokában a tüzet minél előbb elhatárolhatták, és minél kisebb károkozással elolthatták. Ennek érdekében szükséges volt, hogy az égésnek és különböző tüzeknek a természetét, valamint az oltóeszközök hatását megismerjék. Az ez idő tájt érvényes taktika szabályai szerint a tűzoltóknak a tűz helyszínére érkezésekor a következő legfontosabb feladatokat kellett ellátniuk; 1. gyors és biztos kivonuláskor a megfelelő támadási hely kiválasztása, 2. emberek, állatok mentése, veszélyt, robbanást előidéző tárgyak, anyagok biztonságba helyezése, 3. a tűz továbbterjedésének megakadályozása, a környezet védelme, a megközelítés lehetősége, a tűz eredményes támadása, 4. állandó bő vízforrás biztosítása, a szerek folyamatos üzemeltetése, 5. oltás során a vízkár keletkezésének megakadályozása, 6. a szerek üzemben tartási idejének a meghatározása, a felesleges működés kiküszöbölése, 7. a gyors beavatkozásra alkalmas szerek és legénység készenlétben tartása, 8. a tűz területének szabadon tartása, vagy ha szükséges akkor annak a lezárása, 9. veszélyes, omladozó, megroggyant stb. részek lebontása, 10. a tűz keletkezési okára utaló nyomok megőrzése. A helyes taktikai elképzelések elsajátítását szaklapok, szakkönyvek segítették elő.

208 Pécs területén 1896-ban a városi fizetéses, a városi önkéntes, a Zsolnay-gyári és a vasúti műhelyi tűzoltóságnak az összlétszáma 188 fő volt.

209 A városi tűzoltók laktanyáját az új városháza alagsorában alakították ki, amit a Perczel utca felől lehetett megközelíteni. Az alagsorban nemcsak a tűzoltók kaptak helyet, mert még ott volt a rendőri legénység szobája, a betegszoba, valamint a betegápolók és a mentőszerek számára kialakított fülke is. A városi tűzoltóság az alagsor folyosóján körös-körül nyíló helyisé-