Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Tarján Rezső: Várostüzek a XIX. század első felében

Polgár Kabai János 1802-bcn írta meg verses elbeszélését, amely csak 1821-ben került kinyomtatásra, a három nagy tűzről (1797, 1802, 1811) szóló verseivel együtt. Idézem az 1802. évi tűz pusztításáról szóló részt; „Uteri a Gazdagok, Szegények egy sorba, Mind hamuvá lettek s hevertek a porba. Megégtek ezek között két Fő Senatorok, Sok Özvegyek, Árvák, és négy Prókátorok, Communitásbeli harmintzkét Esküdtek, E szörnyű veszélynek sírjába feküdtek. Nagy rendű Személyek, Parasztok, Cívisek, Drága portékákat dolgozó művesek, Nagyobbrangű s apróbb Bóltbéli Kalmárok, Mell y sok. százra felment ezeknek a károk, Megégtek. Papjaink hét Parochiái, Leánygyermekeink három oskolái. Tizenöt malmoknak maradt tsak a hellyé, Melyeket széjjelhányt a Tűznek ereje." Szüts Sára debreceni hajadon közvetlenül a tűz után írta meg ,,többi házi dolgai között" versét; azt a részt emeltem ki, amelyből megtudjuk, hogy az emberek 'hiába próbálták a tüzet leküzdeni: ,,A szép palotákkal a kicsiny föld-házak A szörnyű láng miatt mind lettének vázak. Amely ellen, noha mentek mindenfele, Emberi segítség nem bírhatott vele. Ha egy ház elaludt, még többek, gyulladtak, A járónak utat a hidak sem adtak. Az udvaron lévő kutak földig égtek, Es a zöldellő fák mind me gf eket ültek; Sok oktalan barmok, repülő állatok. Futkostak a tűzben, mivel nem volt nyugtok. Sok elhagyott öreg alig tudott menni, Mégis a futásra kéntelen volt lenni."