Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)
Winter Rozál: A kezdetek
ben kelt feljegyzés szerint ebben a testületben a legegyszerűbb gyapjúharisnyát készítették. A harisnyákat kötés után takácsmácsonyával bolyhozták és ványolták, majd szabászollóval megnyírták a felületüket. 1744-ben Sopronban, 1766-ban Győrött, 1781-ben Veszprémben, 1782ben Tolnán jegyeztek be kötő-ipartestületet, melyeket korabeli források szerint azok a kézzel kötő mesterek hoztak létre, akik termékeiket a városokban élő középosztály polgárainak gyártották. A XVIII. század végére a mindennapi tevékenység részévé vált a kézi kötés. Még az úri hölgyek körében is divat lett, hogy séta közben kötöttek kis ezüst gombolyagtartóval a karjukon vagy a derekukon. színek, díszítőmotívumok A harisnya elsődleges funkciója a XII. századig a láb védelme volt. Később, egészen a XX. századig a harisnyák divatját, színeit és mintázatát öltözékkiegészítő funkciója határozta meg. Kevés tárgyi emlék élte túl a XVIII. századot. Az egyes korszakokban viselt harisnyákról hiteles forrásként szolgálnak azonban a korabeli személyes levelezések, útleírások, naplók, irodalmi művek és népművészeti emlékek, híres festők és gobelinkészítők mestermunkái. Az elmúlt századokban a fehér és fekete mellett a természetben megfigyelhető színvilágból a tűzpirostól a rózsaszínig, az égszínkéktől a fűzöldig, a földszínek drappos árnyalataitól a négerbarnáig a legkülönbözőbb színű harisnyákat viselték. Egy korabeli feljegyzés szerint a francia udvar 1586-ban zöldeskék, ezüstszürke, piros, sötétkék, fekete, lila, sárga és fehér színekben rendelt selyemharisnyákat a spanyolországi Toledóból. A harisnya színének öltözéket kiegészítő szerepe jelenik meg a „ton-in-ton" divatjában. XIV. Lajos, a Napkirály például 1667-ben, amikor a Tudományos Akadémián tett látogatást, tűzpiros harisnyát viselt, hogy azok színe simple woollen stockings. After knitting, stockings were raised and fulled with teasel, then cut back with cutter's scissors. Knitters' guilds were enregistered in 1744 at Sopron, 1766 at Győr, 1781 at Veszprém and 1782 at Tolna, which were established by hand knitters who made their produce for town burghers. By the end of the 18th century, hand knitting became an everyday activity. It was in vogue even among gentlewomen, who were knitting while promenading with silver skeinholders on their arm or waist. "Fashionable" stocking, colours, adornments Until the 12th century, the primary function of stockings was protecting the legs. Later, up to the 20th century, their fashion, colour and patterns were determined by their function as accessories. Few material vestiges survived the 18th century. About stockings worn in different ages, however, we can make use of contemporary correspondence, travellers' accounts, diaries, literary works and works of folk art as well as masterpieces of famous painters and tapestry makers as authentic sources. In the past centuries, beside white and black, natural colours ranging from flame-red to rose-pink, from sky-blue to grass-green, from earthen beige to dark brown have been worn. According to contemporary records, in 1586 the French royal court ordered greenish blue, silvery grey, black, dark blue, purplish, yellow and white silk stockings from Toledo, Spain. The role of accessory is manifested in the fashion if harmonizing colours. When Louis XIV the Sun King visited the Academy of Sciences in 1667, he wore flaming red stockings to go with the feather on his hat, his tie, cuffs and shawl. During the Baroque period in France, 8
