Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)
Winter Rozál: A kezdetek
összhangban legyen a kalapján lévő tollal, nyakkendőjével, mandzsettájával és vállkendőjével. A francia érett barokk idején a dámák aranyés ezüstfonallal hímzett, gyöngyökkel díszített harisnyát viseltek. A legkedveltebb mintamotívumok a korona, a nyíl, a szív és a virágok voltak. Mivel a spanyol udvar szigorú etikettje szerint „a királynőnek nincsen lába", azaz földi halandó még a cipője orrát sem pillanthatja meg, így a fényűző harisnyákat senki sem láthatta. A rövidebb szoknyahosszért vívott divatháború győztese a „rövid", azaz a bokáig érő szoknyahossz lett. így történt, hogy a spanyol királynőnek még „nem volt lába", de 130 évvel később, Marie Antoinette-nek már igen, s mutogathatta világoskék, halványzöld és testszínű harisnyáit. A harisnyakötőszéken kezdetben a finomabb és egyenletesebb felület kialakítása volt a cél, ezért a XVIII. század végig meg sem kíséreltek sokkal dekoratívabb harisnyát készíteni. A kötőszéken készült harisnyák szépsége gyakran a korabeli kötő- és festőmesterek leleményességétől függött. Számos egyedi és sikeres megoldást ismerünk, melyek a későbbi századokban „kisebb" változtatásokkal visszatértek a műszakilag fejlettebb síkhurkolt és körgépi harisnyák egyedi díszítéseiben. Az 1700-as évek ötlete volt a színárnyalatosra színezett és az eltérő színűek összecérnázásával kialakított fonalak felhasználása, vagy a harisnyafelület módosítása takácsmácsonyás bolyhozással, nyírással, fényesítéssel. A kötőszéken síkban készített harisnya boka feletti mintázásának megoldásaként született meg az ék alakban bevarrt csipkebetét alkalmazása. Számos kutató szerint a V alakú minta alkalmazása, melyet később még kézi hímzéssel is díszítettek, a legdekoratívabb fejlesztés volt a korabeli harisnyagyártás történetében. 1900-ban ismét divat lett a fekete szín. Ezt viselte az orfeumi táncosnőtől az úri dámáig mindenki, aki divatos akart lenni harisnyaviseletében. Az első „divattervezett" kollekciókat az 1920-as években mutatták be. Ettől kezdve vált a harisnya öltözetkiegészítő kellékből annak egyedi tervezésű ruhadarabjává. 1924-ben a szoknya már csak térdig ért, általános lett a ladies wore stockings embroidered with golden and silver yarns and decorated with pearls. Crowns, arrows, hearts and flowers were the favourite patterns. As, according to the strict etiquette of the Spanish court, "the queen had no legs" meaning mortals were not allowed to have a glance even at her shoes, no one could see the luxurious stockings. But in the end the "fashion war" was won by the "short" skirts, meaning the ones going down to the ankles only. So the queen of Spain had no legs, but 130 years later Marie Antoinette already had, so she could boast with her light blue, pale green and flesh-coloured stockings. In the beginning, the aim was to achieve finer and more even surfaces on the hosiery frame, so knitters did not even try to make more decorative stockings. Their beauty depended on the inventiveness of contemporary knitters and dyers. We know several unique and successful solutions that later reappeared with "smaller" changes in decorations of technically more developed stockings made on straight-bar or circular knitting machines. It was an idea of the 1700s to use yarns tinted with different shades or twisted together from different colours, or changing surfaces by raising, shearing and glazing. In order to decorate stockings made on straight-bar machines, the use of V-shaped lace insertions was introduced above the ankles. A number of researchers agree that applying the V-shaped pattern, later also decorated with embroidery, was the most decorative improvement in the stocking production of the period. In 1900 black colour became fashionable again. Whoever wanted to follow fashion from music-hall dancers to elegant ladies, they wore black. The first designer's collections were presented in the 1920s. From that time on, stockings were no longer accessories but uniquely designed pieces of clothing. In 1924 skirts only came down to the knees, and wearing stockings in different shades of flesh-colour, made 9
