Méri Edina: A Pápai Kluge-kékfestőműhely mintakönyvei (Textilmúzeum alapítvány 2003)

lepülés idejének mintakincséről. Ezek szervesen illeszkednek az európai textilnyomás színvonalába, amely rokonságot mutat a papír- és textiltapéta-nyomás mintáival. A mintakönyv első két oldalán a díszesebb asztalterítőket ékesítő törökös-palmettás kis mintafák lenyomatait gyűjtötték egy szépen faragott rózsás abroszközép köré. Ezek egy évszázadon át használatban voltak, példa rá az 1883-as díszabrosz. A végáru mintázására használt 18-20 centiméter széles és 25 centiméter hosszú kézi minták bravúros, specialista formakészítők munkáját dicsérik. A szegélyminták talán már a 60. évfordulóra (1843) készültek, amikorra ismét megújították a festők cégérét is. Sokfélesége mindig is jellemezte a kékfestés kendőinek díszítését, terítők, abroszok szegélyeinek pompás lezárását. Az egyik mintalap hátoldalára tintával az 1856-os évszámot írta valaki. Ez támpontot ad arra, hogy a mintakönyveknek ezt a csoportját ezen időpont előtt állították össze, ami már előkészület lehetett a cég alapításának 75. (1858) évfordulójára. Erre az alkalomra egy díszabrosz is készült „18 Éljen Somló 58" felirattal. Itt azonban, a két rőf széles és négy rőf hosszú terítőn, amely még a 150 éves jubileum idején (1938) felállított díszsátor pultjának elejére is ki volt feszítve, felerősítve, a hagyományos bordűrök, szegélyminták mellett újdonságokkal is találkozhatunk. A terítő hosszanti oldalán 6-6 mezőt alakítottak ki, amelyekbe ecsettel figurákat festettek (sajnos, pontosabb leírását nem ismerjük a családi elbeszélésből, Kluge Matild 1954). Fennmaradt azonban egy félkarton lap a terítőt szegélyező felirattal, amely a bor dicséretéről, a szórakozásról szól. A közeli Új-hegyen már 1806-ban 800 forintot érő szőlővel rendelkezett a Kluge család. Töltsd meg fráter poharamat Hadd öblítsem a torkomat Mert a pohár megtöltve jó Az én torkom öbHtve jó. Töltsd meg öcsém a pipámat Hadd füstöljem ki a számat Mert a hús füstölve jó A bor pedig mindenre jó. Vígan, barátim, kacagjuk ki a gondot Vígan szájára fordítsuk a kulacsot Míg az ember ifjú, töltse vígan idejét Hagyja a vén korára a kedvetlenség terhét. 18 Éljen Somló 58 A vers két bordal egyesítéséből keletkezett, melyeket a 19. század közepe táján jól ismertek a mulatozó polgárok. Az első két versszak tartozik össze, míg a harmadik külsőre is elválik azoktól. Mindkét verset megtaláljuk Erdélyi János Magyar népköltési gyűjtemény című művének első kiadásában (1846). E műdalok az ország több pontjáról is fennmaradtak.