Méri Edina: A Pápai Kluge-kékfestőműhely mintakönyvei (Textilmúzeum alapítvány 2003)

A Magyarországra települt szászországi mesterek gyermekei vándorlásuk során természetesen a szász és türingiai területeket is felkeresték, részben a rokoni kapcsolatok ápolása céljából, másrészt az új eljárások megismerésére. A Sárváron 1777-ben megtelepedett Johann Friedrich Kluge fia, Carl Sorauban 1782-ben egy receptkönyvet állított össze a nyomáshoz és a színes festésekhez használt vegyszerekből: ,,Farbe-Buch von Carl Friedrich Kluge Färber-Gesell von Sorau in Sachsen Anno 1782." felirattal. Hazatérve Sárváron alapított műhelyt 1783-ban, majd két évvel később áttelepült Pápára, a mai Kékfestő Múzeum telkére, műhelyébe. Fia, hasonlóan apja szakmai törekvéseihez, vándorútja során receptek összegyűjtésén kívül kis mintakönyvet is hozott magával: „Muster-Buch vor Carl Kluge Lindow de 24-ten Septbr. 1809." címoldallal. Ebben 72 kis textildarabkát, színes nyomású kivitelben ismerhetünk meg, melyeknek több fadúc-példányát feltehetően a kézi nyomás mintafájaként is használták a Klugeműhelyben. E két mintakönyvet textilvegyészek elemezték 1980 táján, és megállapították, hogy a szakmai átlagot messze felülmúló ismeretekről tanúskodnak. A törekvő, világot látott, jól képzett mesterek a kékfestés fellendülő szakaszának első évtizedeiben rangot, hírnevet szereztek a műhelynek. Ennek egyik bizonysága a pápai festők cégére (3-4. kép), melynek javításáról egy számla maradt fenn a cég iratai között 1818-ból: „A Pápai Ruha festő Segédek részére készült munkárul a' Czimer Ujonan át festve 3 forint az az három forint" szöveggel, Gog Károly „festesz" kézírásával. Tehát a legényszállás cégére a Kluge-műhely utcai homlokzatára kerülhetett, jelezve, hogy a legtekintélyesebb festőcég a házban működik. Ebben az időben még más mesterek is dolgoztak a városban, 1865-ben pedig már öten, ami az iparág, illetve a divat kiteljesedését bizonyítja. A mintakönyvekből (61—62. kép) válogatott anyag jó képet ad a műhely fejlődéséről, a divat változásáról. A köteteket áttekintve úgy tűnik, hogy azoknak egy-egy csoportja a cég 50., 7

5. és 100. évfordulójához kapcsolható. Erre következtethetünk abból is, hogy ezek a példányok nincsenek elhasználódva, pedig a vásárlók mintaválasztása esetén természetes lenne elnyűttségük. Egyébként is az egyéni megrendelések többnyire az üzletben használatos mintakendőkről történtek. Ha viszonteladó is jelentkezett, akkor a mintakönyvek is kézbe kerültek, hogy a szokványos termékek mellett a nemzetiségi, kistáji igények választéknövelését szolgálják. A Kluge cég 1865-ben kis térképet készített, amelyen a vásárkörzet helységei vannak feltüntetve, Pápához számított távolságukat is megjelölve. Összesen 18 helység kapott helyet a térképen 30—50 kilométeres távolságban Veszprém, Vas, Sopron és Győr megyék területéről. Természetesen a vásárban is vettek fel rendelést, de ott is rendszerint mintakendőről, vagy éppen a vásárra vitt árufélékből. Az első mintakönyvnek a már említett 1809-es „Muster-Buch" füzetkéjét tartjuk, amelyből a címoldalt és két szép színes oldalát közöljük, bár a teljes anyag 72 mintát tesz ki (9—11. kép). A receptek a pácok, vegyi anyagok összetételét rögzítették a színes pozitív nyomáshoz, de alkalmazták azokat a kékfestés többszínnyomású fedőmasszájának összeállításához is. A második csoportot a fekete keményítővel alapozott mintakönyvek képezik. Az így készített precíz nyomású mintakönyvekből 3 darab maradt meg, több mint 400 számozott mintával (12-23. kép). A rendkívül szép, lendületes, hullámvonalas fafaragású, rézdrótokkal és lemezekkel kiegészített finomabb részletek képet adnak az 1777-es Magyarországra te-