Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)
Méri Edina: Adatok a kékfestés mintakincsének kutatásához
manufaktúrából származik. 7 A legrégebbi lenyomatokat valószínűleg mintakönyvekben kell keresnünk, melyek közül az első Carl Kluge 1809-es mintakönyve 1-től 72-ig sorszámmal ellátott textildarabkákkal (Muster-Buch vor: Carl-Kluge Lindow den 24ten Septbr. 1809). Mintanevekkel a szakirodalomban először Sági János rövid ismertetésében találkozhatunk, melyekhez képi ábrázolást is mellékel a szerző. 8 A később megjelent műhelyleírásokban elszórtan közölnek mintaneveket, néhol egy-egy képpel, illetve a minta lenyomatával kiegészítve. Ilyenek Ceglédről 9 , Tótkomlósról 10 , a kisteleki Perényi műhelyből", Szegedről 12 , több nyugatmagyarországi műhelyből 13 , Csornáról 14 , Mezőkövesdről 1-, Somogyból és Zalából, a Keszthelyi járásból, Rozsnyóról és Rimaszombatról 16 , valamint Gölnicbányáról 17 származó elnevezéseink. Ezenkívül a magyarországi vásári körzetek ismertetésénél Domonkos Ottó közöl még néhány jellegzetes mintanevet. 18 Amelyik műhelyből mintakönyv maradt ránk, a mintakincsre és a mintanevekre is jobban tudunk következtetni, mivel a mintakönyvek összeállításakor általában teljességre törekedtek a mesterek. A nyomódúcokat gyakorta eltüzelték, vagy külföldre kerültek, a mintakönyvek viszont olyan mintákat is megőriztek, melyeket a műhelyben már nem használtak, nem lettek népszerűek, kimentek a divatból, elhasználódtak vagy megsemmisültek. Valószínűleg maguk a mesterek sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a mintanevek megőrzésének, azokat írásban nem rögzítették, csupán a szájhagyomány útján maradtak fenn. A működő műhelyekből: Tóth Ildikó - Gerencsér Zsolt (Győr), Szakács Lászlóné - Szakács Gábor (Szombathely), Vadász Istvánné - Gál Gyula (Dunaföldvár), Kovács Mária - Panák Ferenc (Budapest), Kovács Miklós (Tiszakécske), Horváth Tibor (Tolna) Sárdi János - Auth Andor (Nagynyárád), Skorutyák János (Bácsalmás), dr. Bolyós András (Debrecen) 19 a mintanevek mellé mintákat is párosíthatunk. Sajnos, a mintanevek töredéke esetében ismerjük a névhez tartozó mintát, ezért csak a nevek jelentésbeli csoportosítására vállalkoztunk. Alapos összehasonlító elemzésre a motívumelemzéssel egybekötve kerülhet csak sor, és az akkor felállított csoportok és mintanevek egyes csoportjai nem fognak teljes mértékben egyezni. A minták elnevezése A minták megnevezésének több funkciója is volt. Megkülönböztették a többi mintától, a mintafa típusa (bordűr, kendőminta stb.), a minta lenyomata (konkrét ábra, vagy analógia), továbbá funkció szerint (ingminta, méteráruminta). A mintákat maguk a kékfestők nevezték el, vag)' a vásárlóktól ragadt rájuk az elnevezés. A mesterek maguk pontos számozással látták el az egyes mintákat, ezért sem volt olyan fontos a név rögzítése. Egy-egy minta különböző névvel is szerepelhetett a különböző műhelyekben, de arra is van példa, hogy egy név két különböző mintát takar. A minták kialakításakor a változatok száma elvileg kimeríthetetlen lehetne, viszont határt szabott a racionalitás, a megvalósíthatóság és a funkció elve. Ismerünk néhány mintát, melyek nem lehettek népszerűek. Ezzel is magyarázható, hogy a minták egy részének volt csak neve. A használaton kívüli minta a vevőkörrel sem találkozott, így nevet sem kapott. A mintát elnevezhették még személyes élmény alapján is (saját készítésű: énmintám, családtag: Mama levelese), vagy éppen arról a településről, ahonnan származott, ahonnan szerezte a mester (szentesi cakkos). A minták életére vonatkozólag a mesterektől kaphatjuk a legtöbb információt, mivel ők egy-egy dúc, minta történetét is ismerik.
