Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Méri Edina: Adatok a kékfestés mintakincsének kutatásához

18 MÉRI EDINA Alakzatok Ebbe a csoportba tartozik a legtöbb mintanév. A mértani formákon túl ide sorolnám azokat a mintákat és neveiket is, melyek nem konkrét mértani alapfogalmak (betűk, szabálytalan zárt vonal, csík stb.). A legtöbb mintát arról nevezték el, amit ábrázol. Ezeknél a névvel a minta egyszerűen párosítható (kockás, pettyes, háromszöges), csupán előtaggal különböztették meg a különböző típusokat (kis-nagy, két-, apró, három, finom, sűrű, ferde, közép, barokk stb.). A bonyolultabb minták a névben is tükröződnek (pontos kocka), de gyakorta növény és alakzat keveredik, a mértani alakzatot egy konkrét minta ismétlődése alkotja (virágkockás, virágpontos, zabszemcsíkos). Ezeket a neveket egyszerre a növény és az alakzatok kategóriájába is be lehetne sorolni. Egyszerűségükből adódóan ezek a legkedveltebb mintatípusok, amit az is alátámaszt, hogy egy minta több méretben és sűrűséggel is előfordul. A mintakönyvek tanúsága szerint, melyek rendszerint a pöttyös mintákkal kezdődnek a leggyakrabban előforduló síkidomok: kör, pont, ellipszis, négyzet, háromszög. Több minta alapja síkidom, de kidolgozása kifinomultabb. A síkidomokat variálhatják többféleképpen, egymásban megjelenő körök, egymást metsző körök, pöttyök csoportosítva (két-három pöttyös). Több különböző síkidom variálására is ismerünk példát (pontos kocka). A vonalból képződik a csíkos minta, illetve a hullámos. Gyakran a síkidom már nem dominál a mintán, csak a mintához való hasonlósága adta a nevet. Az ábécé betűi szintén megjelennek a mintakincsben (essös, ő-s, x-es). Emberábrázolás Az emberábrázolás viszonylag ritka, így elnevezést is alig találunk. A bibliai ábrázolásokon találunk még emberalakokat, melyek közül a legismertebb a ma is használatos Józsué és Káléb szőlőfürtöt vivő alakja. Allatokkal kapcsolatos mintanevek Az egész alakos állatábrázolások kizárólag a kézi mintafáknál jellemzőek, leggyakoribb a szarvas, a pelikán, hattyú, ritkábban ló, oroszlán is előfordul. Elnevezésük egyértelműen az állatra utal. Túl nagy számban nem terjedtek el, főleg térítőkön, díszes, ünnepi abroszokon jelentek meg. Külön kategória lehetne az állatok testrészeit, nyomait és a velük kapcsolatos tárgyakat megnevező minták. Kedvelt méteráruminták, ezért sokkal elterjedtebbek, mint az egész alakos változataik (macskanyomos, pávaszemes, darázsfészkes stb.). Növénynevek Több kategóriát lehet megkülönböztetni a növényábrázolások elnevezései között. A legtöbb az általános növénynév, amikor a növényt és részeit köznévvel jelölik. Leggyakoribb összetevőik (virág, levél, ág, gally, mag). Ezeket variálhatják, illetve előtaggal bővítik, hogy a minta azonosítható legyen. A virágot konkrétan nem azonosítja és nem is dominál a mintán, ábrázolása sematikus (ágas-kisvirágos, ágasindás, ágasbogas, bimbóseres, háromleveles stb.). Kedveltek a virágcsokrok is (bokrétás, gömbcsokros). A leveles kifejezést tartalmazó minták előfordulása gyakori, de több mintánál konkrétan meghatározható a növény (dohánylevél, szőlőlevél). Konkrétan megnevezik a legismertebb kultúrnövényeinket és azok egyes részeit. Ezek közül kiemelendő a kalászos, mely elterjedt minta, több változata ismert, köszönhetően a tartalmi hátterének is.