Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Tóth György: Varrógépgyártás Magyarországon

Ugyanakkor még a hirdetésekben se használták konzekvensen ezt a védjegyet, abban például egy 1895-ös hirdetés némi eltérést mutat. Például hiányzik a biciklikerék, pedig a hirdetés szerint a bicikligyártás folyt. Egy másik hirdetésben, mely a Divat Salon 1895. évi 7. füzetében jelent meg, a leírás szerinti védjegy található, tehát ez arra is utal, hogy már a bejelentés előtt is használták. A védjeggyel kapcsolatos következetlenség a gyár életében sok zavart okozott, de a korabeli „eredeteimosási" gyakorlat szerint ez teljesen normális volt. Az Adria név kicsit más vonatkozásban is előfordul. 1900-1910 között készült egy színes poszter (68,5x40,6 centiméter) melyen varrógép látható, bal oldalán textilanyaggal borított széken kislány áll és az anyagot tartja. A kép tetején Adria felirat. A posztert 1981-ben 5000 példányban újranyomták Csehszlovákiában. Bővebbet azonban, sajnos, nem tudunk még róla. A gyár a Simor utcában volt (ma: Vajda Péter utca). 1897-ben már 600 munkást foglalkoztatott, mellyel 12000-15000 varrógépet gyártottak évente. Ez a mi viszonyaink között tekintélyes mennyiség volt. A gyár alapításáról a nemzetközi szaksajtó is megemlékezett. A Deutsche Naehmaschinen Zeitung 1896. évi 5. száma még az alapítás körülményeire is kitér. Az újság szerint a tőke negyedrészét a berlini „vorm. Frister & Rossmann AG" adta. (Megjegyzés: a korabeli magyar szaksajtóban erről egy szó sincs.) A magyar kereskedelmi miniszter részéről az új vállalat jelentős kedvezményeket kapott, így ingyen kapták a telket, ingyen vasúti sínpárt építtettek ki számukra, 2000 koronás támogatást kaptak az első öt működési évre és 15 évre minden állami és kommunális adó alól felszabadították őket. További kedvezményként a gyárhoz szükséges vas- és faárut a magyar királyi szállítóktól önköltségi áron kapták, és csökkentett vasúti szállítási díjakat élveztek. A gyártáshoz szükséges technológiai berendezéseket a német szaksajtó szerint a Frister & Rossmann szállította.

8 Induláskor mindezeket egybevetve a siker biztosított volt, különösen annak figyelembevételével, hogy a magyar és osztrák területekre a varrógépimportot védővám korlátozta. Egy hirdetés szerint 1895-ben a gyár 21000 m

2 területen működött és kapacitása évi 25000 db varrógép gyártására adott lehetőséget. A hirdetések szerint már 1894-ben több kiállításon is sikerrel szerepeltek (Villamos Munkagép-kiállítás Budapest: elismerő oklevél, debreceni tanszerkiállítás: „I-ső osztályú állami érem", Lembergi Nemzeti Kiállítás: aranyérem). Hogy ez a varrógépre vonatkozott-e, az nem biztos, mivel bútort, kerékpárt is gyártottak és jelentős öntödei kapacitással rendelkeztek.

9 Mindenesetre a kiállítási érmet a varrógép öntvényén is szerepeltetik. A gyárat a kontinens egyik legnagyobb varrógépgyáraként emlegetik, ami csak annyiban enyhe túlzás, hogy az igazi nagyok ekkor már évi 50000 db felett gyártottak. Mindenesetre a létrejött kapacitás valóban számottevő. (1896-ban Angliában 25 gyárban évi 300000, Franciaországban 12 gyárban 30000, Németországban évi 500000, Ausztriában évi 80000 varrógép készült.) A gyártott mennyiség azonban nem bizonyult elgendőnek. Mintegy további 40000 varrógép importjára is szükség volt. Az Adria azonban külföldre is eljutott. A főbb exportterületek Ausztria, Olaszország, Oroszország és a balkáni államok voltak. 1896-ban azonban a magyar és német sajtó a gyár nehézségeiről számol be. Sztrájkokról szólnak a korabeli lapok, melynek során a 16 órás, napi 50-60 krajcár bért a munkások kevesellték.

10 Az éves mérlegek jelentős negatívumot mutatnak. Hozzá kell tenni, hogy 1900-1903 között túltermelési válság volt Európában. Nem az első volt ez, mert 1873-ban is volt már válság, de Magyarországot nem érintette. Az 1900-1903. évi válság azonban visszavetette a kialakulóban lévő magyar gépipart. Ennek ellenére az Adria gépeiért az Országos Iparegyesület budapesti