Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Tóth György: Varrógépgyártás Magyarországon

Tóth György VARRÓGÉPGYÁRTÁS MAGYARORSZÁGON A 19. századi Magyarország ipara elmaradt az európai fejlődéstől. Széchenyi jól ismerte az európai fejlődés irányait és kristálytisztán látta, hogy Magyarország a fejlett ipar nélkül másodrendű országgá válik. A varrógépgyártás azonban nem volt létkérdés, hiszen sokkal fontosabb fejlesztéseket (út, vasút, energia, nyersanyagok stb.) kellett megoldani. így ami Amerikában a hatvanas években, Európában a hetvenes években következett be, az nálunk a kilencvenes évekre tolódott. A korabeli Magyarországon a varrógépnél egyszerűbb szerkezetek is csodaszámba mentek. Kiss József (1843-1921) költő, balladaíró is csodaként emlékezik a varrógépről:

1 „Sjött egy kis ügyes szerkezet, A melyben lélek lüktetett, A melyre nagyanyáink még Elszörnyülködtek volna tán, Hogy boszorkányság... nem egyéb: Jött egy parányi varrógép!" A rácsodálkozás persze nem tartott sokáig, mert hamar terjedt a szerkezet híre: jó üzlet a gyártónak, a kereskedőnek és a használójának. 1870 körül jelentek meg az első komolyabb kereskedőcégek, amelyek elsősorban az amerikai, majd az európai, főleg a német varrógépeket forgalmazták. Ezek többségükben Wheeler & Wilson és Singer gépek voltak. Amikor Európában már természetessé vált a varrógép használata, nálunk kétségekkel tele rácsodálkozás, élénk kririzálás övezte. Hogyan vélekedett például 1878-ban a „szaksajtó"? íme:

2 „Mi a varrást illeti: nagy különbség van varrás és varrás közt. Nem mindenki tudna csak egy zsebkendőt beszegélyezni sem. Vászon-félék szegélyezéséhez nagyon jó hasznát vehetjük a Wheeler et Wilson és kivált a Singeiféle (most már 60-65 frtos) varrógépeknek. Ezek egyenletes, picziny öltéseket tesznek, nem fogyasztanak sok czérnát, nem csinálnak alól zsinórt (mint a Grower et Bakerféle 85-90 frtos gép); de ezek hiányában egyegy krajczáros varrótűvel is sok szép munkát tehetünk. [...] A lánczszemőtésben 14-szerte gyorsabbak s egyenletességre nézve felülmúlhatatlan tökéletesek a varrógépek, sőt a lánczszem-őtéssel átellenes oldalon egy zsinórforma (tambur-zsinór) »jól all«, elsőrangú a Grower et Bakeiféle vairógép [...] Ha ezen zsinórra szükség nincs, legszebben rakja egymásmellé a lánczszemőtéseket a Singeiféle gép (csakhogy egy kissé zörög, mert a »kis-csónak« minden őtéskor ide-oda ütődik a gépben). Viszont minden zajnélkül dolgozik (mert körben forgó tűvel van ellátva) a Wheeler et Wilson gép, csakhogy ennek szabályzásában könnyen megtévedünk, s ekkor: egész munkánkra el lehet mondani »nem ér semmit«, mert a varrógépbe alkalmazott két szál czéma közül az egyik egyenest marad, könnyen kihúzható s akkor a másik, mely a láncz-őtéseket képezte felbomlik. " 1869-ben jelentkeztek a magyar piacon az Ohm és Társa és a Schott Testvérek cégek. Budapest akkori felépítése teljesen más volt, mint a ma ismert városé. A városközpontba települtek azok a cégek is, melyek iparcikkekkel foglalkoztak. így települt az említett két cég is a József térre (ma: József nádor tér). A Schott testvérek Howe gépeket árusítottak, míg Ohm a Wheeler & Wilson fehérnemű-varrógépek specialistája volt. Az utóbbi gépnek nagy volt kereslete, közkedvelt volt, mert a görbetűs gép öltésképzési elve folytán olyan szép varratképet adott, melyet ma se tud egyetlen korszerű gép utánozni.