Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Méri Edina: Adatok a kékfestés mintakincsének kutatásához

A gyümölcsök, termések gyakori minták, melyek szintén könnyen nevesíthetők. A szőlős, cseresznyés név több helyen is ismert, mivel több műhelyben is előfordultak és a kedvelt minták közé tartoztak. Kevés kivételtől eltekintve nem ismerhető fel a növény maga, és csak analógiáról beszélhetünk. Egy másik csoportot képeznek a virágminták, melyek létező növényekhez való hasonlóságukról kapták nevüket. Ezek legtöbbször konyhakerti és mezei virágok. Számos változatuk ismert. A központban a növény virágjának megformálása áll, de a teljes növény is megjelenik, többféle méretben. Stilizált mintákról van szó, bár némelyik különösen kimunkált és a növény is felismerhető. A virágminta a bordűrök egyik legelterjedtebb típusa, ahol általában két darabot találunk az adott virágból, ami egy raportot tesz ki. A bonyolult, dúsnak ható virágminták a régebbi mintaréteget képviselik. Főként köténynek és térítőnek készültek, gyakran többszínnyomásra is alkalmas mintaegyüttesek. Közülük a tulipánminta vált híressé, melyhez politikai mozgalom is fűződik. A „Tulipánkert" mozgalom a 20. század elején a külföldi áruval szemben fellépő iparpártoló kezdeményezés volt. Tulipánmintával készültek abroszok, kendők, sarokminták, zsebkendő és végáruk.

20 Természeti jelenségek A minták elnevezésekor a természeti jelenségek is gyakorta elnevezés tárgyát képezik. Leggyakrabban az égitestek neveivel (Nap, Hold, csillag, üstökös) találkozunk, továbbá előfordulnak a vízfolyásokkal kapcsolatos elnevezések is. Tárgyak A tárgyak között az apróbb használati tárgyak, ékszerek nevei dominálnak. Korunkhoz közelebb áll a léghajó, amit az üstökös névhez hasonlíthatunk, ezekben az esetekben feltehetőleg a népéletben meghatározó, nyomot hagyó rendkívüli események megörökítése a cél. Az egyéb kategóriába soroltam a jelzős neveket, a funkció szerinti mintaneveket és a települést jelölő elnevezéseket. A jelzős nevek közül több valamilyen tulajdonságot fejez ki. Utalhat a viselője korára (öreges), a minta sikerességére (hálás), a minta elrendezettségére (zavaros), színére (lichtrot) vagy csak egyszerűen egy személyes benyomást tükröz. A funkció szerint leginkább az ingnek, illetve szoknyának való mintákat különböztették meg (üngminta, kötényminta, szoknyának való minta, kendőminta, dunyhacsík). Ebbe a kategóriába sorolhatók a technikai elnevezések is: a nyomódúc, mintafa, forma, szélminta, szegélyminta, bordűr, kantni, abroszközép, kendősarok, melyeket a mesterek használtak inkább, de a vásárlók is ismertek. A kékfestő minták vándorlása, elterjedése a kékfestő vásárokon volt a legjellemzőbb. Itt lestek el a különböző mintákat és készítették el saját részre is. A mintakendők a mesterek mintakészletét reklámozták. Egy-egy azonos elnevezésű mintát a származási, használati hely szerint is meg lehetett különböztetni. Az adott vidéken elterjedt mintához tették hozzá a földrajzi nevet (monori, kisteleki, földvári, tápéi). A még működő kékfestőmesterek mintakészletének alakulása, összetétele külön tanulmányt érdemelne. A kilenc működő műhely a megszűnt műhelyek anyagából, szlovák területekről jött régiségkereskedőktől vett nyomódúcokkal töltögeti fel mintakészletét, ezért a minták nagymértékű keveredése figyelhető meg. A más mestertől vásárolt dúcoknál még ismerjük a