Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XII) 2004 (Budapest, 2004)

Tóth György: Az olló

mas kengyel fogja össze oldalanként 3-3 szegecscsel. A pengén záráshatároló van, mely nem engedi, hogy az élek a szükségesnél jobban összezáródjanak. Hegyei kis gömbökben végződnek, hogy a vágandó anyag ne sérülhessen. Csodálatos, hogy mindenre gondoltak, ami egy mai ollónál is megtalálható. A pengékbe gyönyörű figurákat véstek. Hegynél ülő szfinx, középen álló emberi alak (egyik oldalon nő, míg a másikon férfi) és legalul fekvő szfinx látható. Az olló kb. 30 centiméter hosszú, mintegy 18 cm pengeéllel.

8 Az időszámításunk szerinti időktől a kengyeles olló tárgyköréből számos lelet áll rendelkezésünkre. Kínában ekkor terjed a keresztszáras kengyeles olló, a római idők tipikus ollója pedig az ún. ómegakengyeles olló. Az ómegakengyel lényeges fejlődési fázis volt, mivel a többi megoldásnál sokkal jobb rugalmasságot tudott biztosítani. Virágkorát a 15-16. században élte. De visszatérve a korai időkre, az időszámítás kezdetétől sok európai sírból került elő kengyeles olló. Eszaknémet területeken, - érde- Az ómegakengyeles olló terminológiája kes módon - sokkal több férfisírban találtak ollót, mint nőiben. A fegyver mellé helyezett ollók mesterségesen megcsonkítottak, görbítettek, hiányosak voltak.

9 Máig se sikerült ennek okát megtalálni. Ellentmondásokat vet fel az a germán szokás is, mely szerint a megölt ellenség haját levágták, de ugyanígy nem egyértelmű a férfiasságünnepen végzett szimbolikus hajvágás se. Egy biztos, már ekkor szimbólum volt az olló, csak nem tudjuk, hogy minek a jelképe. Később fordult a helyzet, és az olló megjelent mint az asszonyi tulajdon szimbóluma. A német Eike von Repgow 1220 és 1235 között Sachsenspiegel címmel összeállította a korabeli német jogszokások gyűjteményét. A mű 1292-95 körül jelent meg sok festett illusztrációval. Egyik részében ollókat is ábrázolt, melyek az asszonyi tulajdont szimbolizálták. A „Gerade" egy lista volt, az asszony olyan tulajdonait sorolta fel, melyek generációkon keresztül a női ág örökösödési tárgyai voltak. A „Gerade" megtestesítője a kengyeles olló, mégpedig az ómegakengyeles olló volt.

10 Ezt a típust részletesen mutatja be a Konrad Mendel által 1388-ban Nürnbergben alapított kézművesotthon házikönyve is. A házikönyvben a kézműves szerzetesek rajzban mutatják be mesterségeiket, műhelyeiket. Ily módon ismerkedhetünk meg például a posztónyíró ollóval és annak használatával. Bár a töredékes adatok arról szólnak, hogy a posztónyíró ollót a római időkben is használták, azonban meggyőző adatként ez az első információ. A csuklós olló A kengyeles olló a 16-17. század között hirtelen eltűnt, és átvette a szerepét a csuklós olló. Ez volt a nagy váltás időszaka, de nem jelenti azonban azt, hogy korábban nem létezett a csuklós olló. Létezésére az első bizonyíték a római időkre tehető. Sírköveken már ábrázolták, és találtak is néhány példányt. A korai ábrázolások a bőr vágásával hozzák összefüggésbe, ezért jogos a feltételezés, hogy