Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XII) 2004 (Budapest, 2004)

Tóth György: Az olló

A csuklós olló terminológiája a nagyobb vágóerőt igénylő feladatokhoz használták először. Gyakorlatilag a 14. századig csak szórványos ábrázolások és kisszámú tárgyi anyag áll rendelkezésre. Az igazán autentikus anyag újra csak a Mendel-alapítvány házikönyve, mely hétszer ábrázol szabóműhelyt, de ebből már hat esetben csuklós ollóval találkozhatunk.

11 A kézművesek viszont még mindig kengyeles ollókat használnak. A 15. század szabói, úgy tűnik, úttörők voltak ezen a területen. Az ollók anyagai, ollókészítés A bibliai táj országai jelentős kultúrával rendelkeztek, de ollójuk nem volt. Nem az alkotó fantáziával volt a baj, hiszen már bonyolult feladatokat is képesek voltak megoldani, hanem a technikai feltételek hiányoztak. Nem volt alkalmas szerkezeti anyag hozzá. Ez lehet az oka annak is, hogy az egyszerű vas volt az ollóként használt kések alapanyaga. Annyira egyszerű azért nem volt, mert olvasztani nem tudták a vasat, csupán az egyiptomiak által égi réz-nek nevezett meteoritvasat kovácsolták. Az ilyen szerszámok ezért ritkák és drágák voltak. Csak az i. e. 1500 körül tudták a vasat kohósítani, de az így nyert vas már kovácsolásra alkalmas volt. A másik alapanyag, a bronz az i. e. 3000-ben már ismert fém volt, öntéssel sok használati és dísztárgy készült belőle. Ezek a tárgyak azonban merevek voltak és nyomásra-ütésre törékenyek. Csak az i. e. 1000 körül fejlődött a metallurgia odáig, hog)

7 bronzból és sárgarézből kovácsolható ötvözetet tudtak előállítani. Ha ezeket az adatokat tanulmányozzuk, egyértelmű, hogy miért késett az olló mint használati tárgy megjelenése. Az ollókat kevés kivételtől eltekintve, minden korban kovácsolással állították elő. Az olló anyaga-