Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XII) 2004 (Budapest, 2004)

Domonkos Ottó: Török festőminták gyűjteménye a Néprajzi Múzeumban

Domonkos Ottó TÖRÖK FESTŐMINTÁK GYŰJTEMÉNYE A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN A budapesti Néprajzi Múzeum Adattárában, a Rajzgyűjteményben jelentős török festőminta kollekciót őriznek 1912 óta. Létéről még az 1950-es évekből van tudomásom, sőt több jellegzetes motívumról, mintalapról már akkor készítettem reprodukciókat. A kékfestés történetének kutatása közben olyan erdélyi adatokat ismertem meg, amelyek azt bizonyították, hogy a textilnyomás technikái Magyarországon nemcsak nyugati közvetítéssel váltak ismertté a 15-16. században. A 15-17. században Keletről a szárazföldi kereskedelmi utakon is érkeztek ilyen áruk, elsősorban Erdély főúri köreibe. Másrészt a török ajándékozások révén is nagyszámú hímzés, szőttes, szőnyeg került Erdély területére. A nyomástechnika erdélyi elterjedését azonban a kutatási korlátozások lehetetlenné tették Romániában. A nyugati kereskedelem közvetítésével gyors ütemben és az egész kontinensre kiterjedő készáru-behozatal mellett a technika is ismertté, gyakorlattá vált. Az alakult céhek és legényvándorlások, áttelepülések révén tömegessé vált hazánkban is a festőeljárások széles skálája, bár így is elmaradt a nyugat-európai központok, majd manufaktúrák fejlődésétől.

1 A törökországi, közel-keleti textilnyomás első hiteles leírását Pierre Belon francia botanikustól ismerjük. Keleti utazását I. Ferenc francia király rendelte el 1546-ban, a drogok tanulmányozását tűzve célul Belon elé. Szűkebb vizsgálódási területén túl azonban minden a természet és az emberi kéz által teremtett érték, termék érdekelte. így már Konstantinápolyban feltűnt számára a számtalan textilnyomó műhely és termék. A rendkívül finom pamutszövetek, muszlin-patyolat, mintafákkal történt tarkázása, többszínnyomása, elkápráztatta, hiszen ilyenek ebben az időben Európa nyugati felében ismeretlenek voltak. Tapasztalatait, hároméves utazásának eredményeit, görög, török, egyiptomi, izraeli, arab, perzsa területekről, három kötetben foglalta össze és jelentette meg Párizsban, 1554-ben. Több természettudományi könyvet is írt utazásairól, de sajnos 1564-ben tragikus halála megfosztotta az utókort, de saját korát is tudásának, tapasztalatainak teljes átadásától.

2 A német Karl Reinking és a török Atayulu Sabri közös cikkéből, melyet a 16. századi törökországi textilnyomásról írtak 1936-ban, Pierre Belon könyvéből a nyomástechnikára vonatkozó részt ismerjük: „Man findet dort zahlreiche Werkstätten, deren Meister ihren Lebensunterhalt allein damit verdienen, dass sie vorgefärbte Stoffe auch noch mit Mustern verzieren. Da sie ihre Kunst mit grossem Geschick und viel Geschmack betreiben, will ich ihre Arbeitsweise hier beschreiben: Zuerts steifen sie den Stoff, der aus Baumwolle oder Leinen und gelb, blau oder beliebig anderswie gefärbet sein kann, mit einem Kleister, der aus der Stärke hergestellt wird. Dann Spannan sie ihn, indem sie ihn recken und glätten, ganz straff auf. Darauf nehmen sie eine hölzerne Form, in der allerhand geschmackvolle Blumenmuster ausgeschnitten sind. Damit arbeiten sie genau so wie ein Drucker, wenn er Holzschnitte abzieht: sie versehen die Form kräftig mit Farbe, legen sie auf den aufgespannten Stoff und treiben sie auf der Rückseite, wodurch die Farbe auf den Stoff übertragen wird. Indem sie auf diese Weise einen Modelschlag neben den andern setzen, stellen sie ohne grosse Mühe sehr geschmackvolle Ware her." A két szerző röviden felvázolta a textilnyomás középkori európai gyakorlatát, a nürnbergi Katarina-kolostorban készült receptkönyvet, valamint Cennino Cennini festészetről írott könyvét méltatták, a technológia terjesztésében játszott szerepét hangsúlyozták. Cik-