Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Bolyós András: Adatok a magyarországi kékfestés kialakulásához

A magyarországi textilnyomás és a kékfestés Az első magyar textilnyomó manufaktúrák már akkor létrejöttek, amikor még Franciaországban tilos volt a nyomott textil készítése, az elsőt Mercy F. gróf Budán létesíti 1730-ban, majd a Nyitra vármegyei Sasváron Lotharingiai Ferenc 1736-ban létesít indiai technikán alapuló manufaktúrát. Ebben az időben a kézművesipart csak céhek keretében lehetett művelni, de textilnyomó céh nem létezett. Az ilyen jellegű tevékenységet vagy városi, királyi engedéllyel, vagy valamelyik céhen belül hallgatólagos beleegyezéssel lehetett folytatni. Mivel ez a mesterség a festő- és a vászonnyomó céh tevékenységét mintegy összekapcsolta, mindkét irányból voltak az újféle textilnyomás gyakorlására vállalkozók. A céhes rendszerben előírt vándorút kiváló alkalmat adott arra, hogy a német nyelvterületen behatóbban is megismerkedjenek a nálunk még újnak számító eljárással. Másrészt az osztrák uralkodók betelepítési politikája a különböző mesteremberek tömeges megjelenését is magával hozta. Ekkorra a Németalföldön, és a német hercegségekben már mintegy százéves hagyományra tekintett vissza az indiai eredetű textilnyomás gyakorlása, és ez az idő elég volt ahhoz, hogy egyes, tőkeerősebb cégek felvirágozzanak, a kisebbek pedig elszegényedtek, piacukat elvesztették. Magyarországon a betelepülők hivatalosan kelmefestő műhelyt nyitottak, s elsősorban a háziszőttes vásznakat, gyapjúszöveteket, illetve fonalakat festettek. Ennek tipikus jelei a műhelyekben fennmaradt rézlemezből készült bárcák, melyek két azonos jelölésű példányának egyike a beadott darabra került, míg a másik a megrendelő kezében a kiváltásnál az azonosításra szolgált. A mesterek tudásától és a környezet igényétől függően a textilnyomás, illetve a kékfestés gyakorlása is folyt ezekben a műhelyekben. A festők elsősorban a német telepesek között létesítettek műhelyeket, elsősorban ott, ahol fejlettebb volt a lentermelés és feldolgozás, mint a Felvidéken. Ebben az időben a kisüzemi és a manufakturális textilfestés, textilnyomás között nem volt alapvető technikai különbség, a kis műhelyek is képesek voltak az indiai típusú textilnyomásra. A tevékenységben inkább a kereslet irányából jelentkezett korlátozó hatás. Az 1780-1830 között alapított festő-nyomó cégek közül több igazi textilnyomóvá fejlődött (Hajnal 1981 - Irwin, John and Brett, Katherine B. 1970.), kevesebb rekedt meg a kékfestő állapotban. Azonban a ma kékfestő cégekként ismert műhelyekben is fellelhetjük a direkt pácnyomás gyakorlásának nyomait (VII. és VIII. kép) (Hajnal 1981). Másrészt ez az a kor, amikor a textilnyomás kémiája és gépesítése a gyáripar részére nagymértékben leegyszerűsíti a többszínű nyomás technikáját. Ez egyértelműen azzal jár, hogy az addig kézi nyomással készült sokszínű termék nem bírja a versenyt a gyáripari termékekkel. Ugyanakkor ez az a kor, amikor a kékfestő technikában is megjelennek azok az újítások, amelyek a 2-4 szín nyomását egyszerűbbé teszik, s így a kékfestők termékválasztéka is bővül.