Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Bolyós András: Adatok a magyarországi kékfestés kialakulásához

tulajdonosainak továbbképzésére is nagy hangsúlyt helyezett, s így ezek rövidesen megjelentek a kisipari termékeknél is - azok tőkeerejétől és ambíciójuktól függően. Az indigót 1890-ben állították elő először szintetikusan, s 1897-ben került piacra az ipari méretekben előállított szintetikus indigó. A festékgyárak nagyon sokat tettek a mesterség szakmai fejlődése érdekében, az addig sokszor titkos recepteket nyilvánosságra hozták, a mestereknek továbbképzési lehetőségeket biztosítottak, sőt könyvek formájában is hozzáférhetővé tették az alapvető ismereteket. Az indigóhoz hasonló szintetikus csávaszínezékek megjelenése a kékfestőben A kékfestés, s mondhatni a textilfestés, -nyomás területén fordulópontot jelent 1908, amikor felfedezik az első szintetikus csávaszínezéket, amit Indanthrenblaunak neveznek. Rövid időn belül ez a színezékcsalád gyakorlatilag a teljes színspektrumot átfogja. Előnyük a hagyományos indigóval szemben a sokkal jobb valódiságértékük. Első tagja, az Indanthrenblau RS világosabb kék, mint az indigó, de kedvező használati értéke miatt rohamosan kedveltté vált, és a magyarországi műhelyekben már 1920-1930 között használni kezdték, és 1960 körül mondhatni kizárólagossá vált az alkalmazása. Ekkorra a hagyományos népviselet gyakorlatilag kihalt, és a városi öltözet igényeinek ez az újabb színezék sokkal jobban megfelelt. A technológia azonossága miatt főleg a német nyelvterületen a hagyományos kékfestő technika használata átmegy a zöld, barna, piros és fekete alapszínre is (internetes információ német területről). Mondhatjuk, hogy ma az indigó használata csak a nagyon erősen hagyományőrző vidékeken számottevő, illetve az újabb zöldmozgalmak növelik némileg a túlélésének esélyeit, mivel az valóban növényi eredetű színezék (bár ma zömmel szintetikus előállítású). Az utóbbi évtizedekben terjed a növényi eredetű indigó használata, annak ellenére, hogy a modern színezékekhez képest sok hátrányos tulajdonsággal rendelkezik. Egy újabb találmány az első kereskedelmi elnevezéssel indigosolnak nevezett leukocsávaészterek piacra dobása. Ezek használata színes rezervként az alapszín és a minta közel azonos valódiságértékét biztosította. Nyomására több eljárás honosodott meg (sz.n. 1921). Magyarországon a monori Gál-műhely, a tiszakécskei Kovács-műhely és a dunaföldvári Velis-Gál műhely is gyakorolja ezt a technikát. A szintetikus csávaszínezékek használatával kapcsolatban meg kell említeni a színes csávanyomást a csáva alapszínen, ezt a bécsi Felmayer, illetve az olasz Tagliani cég művelte (Louis, Diserens 1946). Ez a technika a magyarországi műhelyekben nem honosodott meg.