Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Geszler Ödön: A Geszler család a divatszakmában 19-20. század

A második generáció Geszler József vagyonának teljes megsemmisülése árán sikerült a divatházat életben tartani. A 22 éves ifj. Geszler József 1900. június 5-én megkapta a hatósági engedélyt a divatipar folytatásához. Megnősült. Feleségül vette a divatáruház legszebb szalonkisasszonyát, a nála 11 évvel idősebb Zisterer Júliát. Az 1900. évet követő esztendőkben mintha elmúlt volna a csőd fenyegető veszedelme a patinás cég felől. Geszler József fiatalos lendülete átmenetileg élénkítette az üzleti forgalmat az öregedő cégtárs akadékoskodása ellenére. Pertik Béla éppen úgy erőszakoskodott vele, mint korábban az apjával. A Párizsból hozott modelleket és a Monaszterly-féle variációkat sikerült eladni. A Vasárnapi Újság 1902. január 26-i száma még csillogó-villogó riportban számolt be a divatházban látottakról. „A naponta érkező ruharemekek Paquin, Worth világhírű divatművészek alkotásai. A szövetek selyemfényén és az aranyhímzések vakító ragyogásán keresztül a múlt korszakok világszép asszonyainak emléke hat át. Marie Antoinette, Pompadour asszony és Delon Marion espritje egyesül a Lajosok korának minden fényűzésével, hogy megteremtse azt a valamit, ami rafinált keretét adja a nők szépségének, s amit köznyelven divatnak nevezünk." Az áradozó cikk volt a sajtóban a divatcég fényének utolsó fellobbanása. Kifelé még villogott a cég, de gazdasági alapjai ingadoztak és a házi szarkák csapata pusztította. A fiatal cégtárs tehetetlennek bizonyult a nagy műhelyekben hűtlenül garázdálkodó szabászokkal és varrónőkkel szemben. Végszámra lopták a drága kelméket, szatyorszámra a csipkéket, a fodrot, a bélést, a cérnaspulnikat. A szállítók követelései viszont sokasodtak. Ifjabb Geszler József sem tudta megakadályozni a divatház hanyatlását. Hivatás és életpálya-váltás A Geszler család második generációjának második tagja, Ödön, miután hazatért kétéves párizsi alkalmaztatásából, a Váci utcai üzletházban folytatta tevékenységét a könyvelésben - amihez kereskedelmi főiskolai végzettséget szerzett - és alkalomadtán segédkezett a vevőkör fogadásánál. Kifogástalanul beszélt németül és franciául. Am menekülni igyekezett Pertik Béla állandó gorombáskodása és az elkeserítő gyűlölködése elől. Arra gondolt, hogy visszatér Párizsba korábbi munkaadójához; a Roumbaudi et Geoffrey vállalatnál szívesen alkalmaznák. Csakhogy akkor már Budapesthez kötötte egy kezdődő zeneművészeti kapcsolat és rokonszenv. Unokanővéreinek fogadásain megismerte tessény Tessényi Margitot, itthon és külföldön is hangversenyező zongoraművészt, a Nemzeti Zenede fiatal tanárát. Nézeteik a muzsikáról, a zeneművészetről beszélgetéseik elmélyült témái. Ami itt következik, nem intermezzo, hanem a család történetének szerves része. A fiatal művésznő felsimerte Geszler Ödön rendkívüli muzikalitását és meghallgatva zongorázását, sőt négykezest játszva, biztatta, hogy folytassa zenei tanulmányait. De hogyan? Mint magántanuló, semmiféle alapfokú vagy középfokú zenei képzettséggel, bizonyítványnyal nem rendelkezett. Tessényi Margit ajánlásával Szendy Árpád, a Zeneakadémia kiváló művésztanára meghallgatta a fiatalember zongorajátékát és felvette növendékének. Egyidejűleg a zeneszerzésben a híres Koessler János (Bartók, Kodály, Weiner, Siklósi tanárának) tanítványa lett. Megvalósulni látszott gyermekkori álma, hogy muzsikus legyen. Még akadémiai növendékként a capella énekkarra írt négyszólamú művével pályadíjat nyert. Amikor zeneszerzői diplomájával