Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Geszler Ödön: A Geszler család a divatszakmában 19-20. század

3. Geszler József „Családi krónika" zsebkönyve nappali öltözékektói az estélyi toalettekig. Bevezették a ruhakonfekció üzletágat. Ebben a divatházban lett alkalmazott 1861-ben a 23 éves Geszler József. Itt tanulta ki a finom könnyedségű, sikkes női divat szakmáját. Megbízhatóságával és szorgalmával annyira megnyerte főnökei bizalmát, hogy néhány év elteltével üzletvezetővé léptették elő. Az alapítástól számított második évtized végén, 1878-ban őrségváltás történt a cég életében. Monaszterly és Kuzmik nyugalomba vonult. Mivel fiaik nem kívánták folytatni apjuk kereskedelmi tevékenységét - az üzletezés nem volt „úri" foglalkozás -, Monaszterly Szilárd fia építészmérnök, Kuzmik Pál Pál fia orvos lett. Csakhamar mindketten egyetemi tanársegédek. Az apák üzletüket átadták két üzletvezetőjüknek: Geszler Józsefnek és Pertik Bélának. így lett Geszler József - sajnos, egy békétlen üzlettárssal - a belvárosi cég társtulajdonos beltagja. A divatszalon 1878. március l-jétől a „utódok" cége. Az új tulajdonosok nemcsak az üzlethelyiséget, a divattermeket és a szabászműhelyeket tartották meg, hanem a patinás cég közismertté vált, jól bevezetett nevét is: Monaszterly és Kuzmik Utódai cégnéven. Geszler József életének alakulásához és a divatház történetéhez értékes támpontokat nyújt a megtervezetten elegáns zsebkönyve, a G. J. monogramú „Családi krónikája", amelyben feljegyezte famíliájának és üzletházának jelentősebb sorsfordító eseményeit (3. kép). Monaszterly és Kuzmik Utódai üzletháza Egy újjávarázsolt kereskedés a divat világában. Felmerülhet a kérdés, hogyan merték vállalni az új cégtulajdonosok a nőidivatáru-szalon fenntartását és fejlesztését a bécsi tőzsde 1873. évi összeomlását követő, évekig tartó gazdasági válság körülményeinek hullámverésében? Az összeroppant vállalkozások családtagjai kimaradtak a kliensek soraiból. Az anyagilag megrendült földbirtokosok, a tőkések és a tőzsdések feleségei ritkábban keresték fel a divatházat. Az évtized vége felé azonban enyhült a válság szorítása, a recesszió, az üzleti élet pangása, a tőzsdén újra emelkedett a részvények árfolyama. A tespedés időszakának vége lett az iparban és a kereskedelemben. Felvirágzott a gazdasági élet. Bővült a vevők köre. Az utódok megerősítették helyzetüket a divatszakmában. Exkluzív kereskedésük valóban az ország első készruhaüzlete lett. A jómódú gyárosok, bankárok és politikusok, a magánpaloták úrnői mellett visszatértek a mágnásasszonyok, a latifundiumok arisztokrata hölgyei. A vidékről Pestre érkezett arisztokraták, nagybirtokosok, a megyei előkelőségek asszonyai, leányai néhány nap alatt hozzájuthattak a próbakisasszonyokon, az akkori manökeneken bemutatott legdivatosabb ruhákhoz. A „probírmamzellek" felvonultatták a „haute-couture"-t a „haute-volée"-nek. Az operai előadásokra vagy a bálozásra készülő eladó leányoknak „promt" összeállították a sok-sok csipkével, szalaggal, tüllel gazdagon díszített, idilli bájt, könnyedséget és finomságot sugárzó légies ruhakölteményeket. A szalon tulajdonosai és direktriszei pontosan tudták, hogy ízlésben és árban milyen öltözékeket ajánlhatnak a társadalmi-vagyoni kategóriák szerint az előkelőeknek, a gazdagoknak,